|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 250 találat | lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-240 | 241-250 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Lakatos Péter 2011. november 25.Advent a Hargitán – Advent EurópábanDecember 3-án Budapesten tartják meg a III. Kárpát-medencei Ökumenikus Nagytalálkozót Advent a Hargitán – Advent Európában címmel. A nagytalálkozó részleteiről Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke számolt be tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján. Mint kifejtette, „akkor hívjuk össze a nagytalálkozót, amikor nagy szükség van a Kárpát-medencei magyar összefogásra.” Tőkés László emlékeztetett arra, hogy 2009-ben a szlovák államnyelvtörvény, 2010-ben a marosvásárhelyi fekete március tíz éves évfordulója kapcsán szervezték meg az eseményt. „Az utóbbi időben annyira megsokasodtak Magyarország szomszédos államaiban, Szlovákiában, Szerbiában és Romániában a magyarellenes megnyilvánulások, hogy fontosnak és szükségesnek tartjuk kiállni a magyarok mellett”. Ennek a kiállásnak a jegyében tartják meg az idei ökumenikus nagytalálkozót december 3-án a budapesti Szilágyi Dezső téren lévő református templomban. A történelmi magyar egyházak képviselői mellett az eseményen jelen lesznek a Kárpát-medencei magyar pártok, a magyarországi civil élet képviselői is. „Elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy ezekben az országokban kijátsszák a magyar kártyát, ami anakronisztikus is a XXI. században az Európai Unióban.” – tette hozzá Tőkés László. Romániai példák Az utóbbi időben Romániában történt magyarellenes megnyilvánulásokra példaként említette Tőkés László a román szélsőséges fiatalok magyarellenes megmozdulásait, a magyar kultúrához köthető köztéri szobrok és emlékhelyek gyakori megrongálását és a marosvásárhelyi orvosi egyetemen előállt helyzetet, melynek hátterében szintén a magyarellensség áll. Tőkés László figyelmeztetett arra, hogy a jövő évi választások közeledtével a magyarellenes megnyilvánulások valószinűleg még gyakoribbak lesznek. A hazai politikai életre vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva Tőkés László kifejtette, hogy a magyar politikusok nem lehetnek kormányon egy olyan párttal együtt, mely magyarellenes politikát folytat. Etekinteben az EP alelnöke példaként említette az erdélyi magyar közösséget hátrányosan érintő közigazgatási átszervezési tervet. „Az RMDSZ egyelőre ellenáll, de meg kell erősíteni a szövetséget, hogy ne engedje magát legyőzni a jövőben sem ebben a kérdésben” – tette hozzá Tőkés László. Az önkormányzati és a parlamenti választások egyidejű megtartására vonatkozó kérdésre válaszolva Tőkés László kijelentette, hogy ez precedens nélküli és elfogadhatatlan, a demokrácia működési elveit sértő döntés volt. Újságírói felvetésre reagálva elmondta: fontolóra veszi, hogy ez ügyben felszólaljon az Európai Parlamentben is. Ismét az elszámoltatásról Tőkés László a sajtótájékoztatón felelevenítette az Érmindszentre tervezett Ady központ történetét. Mint ismeretes, az erre a projektre a magyar kormány által kiutalt 320 millió forintot az anyaországi kormányváltás után a nagyváradi Partium Alapítványon keresztül egy nagyváradi ingatlan, az Ady kulturális központnak hívott épület megépítésére fordították. „Ez egy korrupciós ügy, amit ki kell vizsgálni” – szögezte le Tőkés László. A politikus megemlítette, hogy az RMDSZ Bihar megyei vezetői, név szerint Kiss Sándor, Biró Rozália, Szabó Ödön, Lakatos Péter és Földes Adalbert közéleti, gazdasági és médiamonopóliumot építettek ki, és saját intézményeiknek, alapítványaiknak osztogatják a közpénzeket. „Ez a magyarázata annak, hogy még a fű sem nő Váradon ezektől a sáskáktól, akik nem a szívükből, hanem a zsebbükből szeretik a magyarságot” – fogalmazott. Tőkés László leszögezte, hogy folytatni akarják a korrupcióellenes küzdelmet, és mindent meg akarnak tenni annak érdekében, hogy a magyar kormány kiterjessze az elszámoltatást a határon túlra is. Mint Tőkés fogalmazott, még nem tisztázott, hogy milyen jogi lépéseket lehet tenni az Ady központ ügyének törvényi tisztázása érdekében, mert nem tudni pontosan, hogy Magyarország miként érvényesítheti jogi követeléseit egy másik államban. Pap István erdon.ro 2011. november 28.Válasz a Partium AlapítványnakA Partium Alapítvány Elnökségének Léda-házzal kapcsolatos közleménye a „tolvaj kiált tolvajt” tipikus esete – áll Tőkés László EP-alelnök sajtóirodájának közleményében. Túl azon, hogy a Partium Alapítvány vezetősége által űzött „gyakorlatról” – az alapítvány vezetősége kis helycserével ugyanaz, mint a Mecénás Alapítványé – az Érmindszentről ellopott „Ady Endre Kulturális Központ” fedőnevű, torzóvá épített bálterem állít ki bizonylatot, a Léda-ház megszerzése közüli botrányt talán nem véletlenül vizsgálja a korrupcióellenes küzdelem érdekében létrehozott Országos Feddhetetlenségi Ügynökség(ANI). Nézzük a tényeket: Nagyvárad Önkormányzata Diósyné Brüll Adél lakóházát, a Léda-házat 2005. december 30-án (!) meghirdeti egy bukaresti napilapban (!!!) úgy, hogy az gyakorlatilag még nem került vissza az önkormányzat tulajdonába. Az eldugott, évvégi hirdetményt követően a 2006 januárjában tartott versenytárgyalásra két ajánlattevő jelentkezik csupán: egy ifjúsági szervezet, illetve a Partium Alapítvány. És – minő meglepetés! – a Partium Alapítvány teszi a „magasabb” ajánlatot, így a Fő utca 59. szám alatt található ingatlan tíz évre havi 150 lejért az akkor Lakatos Péter elnökölte Partium Alapítvány birtokába jut. A városháza részéről Biró Rozália alpolgármester írja alá a szerződést, aki tiszta véletlenül a Partium Alapítvány vezetőtanácsának is tagja. Akárhonnan nézzük, ez bizony átjátszás a javából, vagy ha úgy tetszik: mutyizás. Megjegyeznénk, a 2006. február 14-én aláírt szerződésben több helyen (például 5. cikkely e pontjában) vállalt a nyertes fél kötelezettséget az ingatlan megjavítására és fenntartására – aki sokat markol, keveset fog. Az ingatlan sorsa a továbbiakban mindannyiunk előtt ismeretes: Nagyvárad önkormányzata csak 2008-ban különített el pénzt a főjavításokra, amelyeket 2011-ben sikerült befejezni. Talán jobb lenne, ha a „Piros-tó utcai” nyelvújítók inkább békén hagynák az Ady-kultuszt. Amihez csak hozzányúlnak, félresikerül, és egész biharországi magyarságunk szégyenére kudarccal végződik. „Perc-emberkék” kezébe nem illik a vakolókanál, mert „építésre kész köveinkből” nem tudnak „nagyot s szépet, emberit s magyart” végezni. Valami hibázik. Talán az emberi. Talán a magyar. erdon.ma 2011. november 30.Közös jelöltet javasolna az EMNP, az RMDSZ saját útját járja|A Magyar Polgári Párttal, illetve az RMDSZ-szel közösen szeretne jelöltet indítani a hamarosan esedékes Bihar megyei időközi választáson az Erdélyi Magyar Néppárt – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Zatykó Gyula, az EMNP partiumi régióelnöke. Szabó Ödönt, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökét is megkérdeztük, hajlandó volna-e a szervezet az összefogás EMNP által ajánlott módjára. Ő azonban igen agresszív hangnemben oktatta ki mind lapunkat, mind tudósítónkat a romániai politika menetéről. A Magyar Polgári Párttal, illetve az RMDSZ-szel közösen szeretne jelöltet indítani a hamarosan esedékes Bihar megyei időközi választáson az Erdélyi Magyar Néppárt – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Zatykó Gyula, az EMNP partiumi régióelnöke. A választást azért kell megtartani, mert nemrég Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselőnek megüresedett a mandátuma, miután a politikus szeptember végén az Állami Számvevőszékben kapott tanácsosi helyet. Zatykó Gyula azt mondja, mivel Lakatos választókörzete – a Kiskerekit, Bihar községet, a Hegyköz egy részét, Szentjobbot, Köröskisjenőt és Borsot is magában foglaló zóna – 54 százalékban magyarok által lakott, legalábbis a legutóbbi népszámlálás adatai szerint, nagy az esély rá, hogy ismét magyar jelölt jusson innen a parlamentbe. „Modellezhetnénk az összefogást ebben a körzetben. Megmutathatjuk, mekkora erőt képviselhet három szervezet együtt” – fogalmazott Zatykó Gyula. A néppárt elképzelése szerint a közös jelölt lehetne valamelyik pártnak a tagja, de fontos, hogy semmilyen funkciója ne legyen benne. Alapvető követelmény az is, hogy az illetőre még a korrupció gyanújának az árnyéka se vetődjön. A három szervezet a tervek szerint abban segíthetné a jelöltet, hogy munkahelyeket hozzon létre a térségben, illetve hogy legyen mersze nemet mondani, ha jövőre ismét megszorításokról szavazna a parlament. Kérdésünkre, milyen színekben vállalná a mandátumot a jelölt, Toró T. Tibor megbízott EMNP-elnök azt mondta, ha akarna, akár az RMDSZ-frakcióba is beülhetne. Szabó Ödönt, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökét is megkérdeztük, hajlandó volna-e a szervezet az összefogás EMNP által ajánlott módjára. Ő azonban igen agresszív hangnemben oktatta ki mind lapunkat, mind tudósítónkat a romániai politika menetéről. Azt mondta, egy esetleges közös jelölt bejutás esetén csakis a román pártok, illetve a magyar párt frakciói között dönthetne, ha dönthetne, de akinél egyáltalán feltevődik ez a kérdés, az már biztosan nem képviseli a magyarság érdekeit. Kijelentette: az RMDSZ-frakció tagja csakis RMDSZ-tag lehet, de azt, hogy ez ki lesz, a szövetség dönti majd el. Szabó Ödön többször azt is mondta, hogy ha arra kérjük, hogy igennel vagy nemmel válaszoljon, inkább nem is nyilatkozik, aztán mégis meggondolta magát, és hozzájárult, hogy fenti mondatait idézzük. Ennél sokkal értékelhetőbb nyilatkozatot adott Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök az Erdon.ro hírportálnak: azt mondta, a kezdeményezés légből kapott és logikátlan, ha pedig az EMNP összefogásra vágyik, támogassa inkább a szövetség jelöltjét. Nagy Orsolya Krónika (Kolozsvár) 2011. december 6.RMDSZ-segédlettel elutasították az ANI költségvetésétLeszavazták az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) jövő évi költségvetés-tervezetét a parlament jogi bizottságainak együttes ülésén. Az RMDSZ képviselői az ellenzékkel együtt nemmel szavaztak. Az ANI 2012-es költségvetésének elfogadása ellen szavaztak a jogi bizottságok hétfői együttes ülésén az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL), illetve az RMDSZ jelen lévő honatyái. A szavazás előtt az RMDSZ több módosítást javasolt, ezek nyomán a magas rangú tisztségviselők vagyonosodását vizsgáló intézmény jövő költségvetése a tervezett 42 millió lejről 13 millió lejre csökkent volna. Az egyik költségvetés-csökkentő javaslatot Márton Árpád RMDSZ-képviselő, egy másikat Máté András Levente, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője nyújtotta be. A testületek elutasították a javaslatokat, a szavazáson pedig 5 igen és 13 nem szavazattal az ANI-büdzsé tervezetét is elvetették. Igennel szavaztak a Demokrata Liberális Párt (PDL) jelen lévő képviselői (többen hiányoztak az ülésről), az ellenzék 11 elutasító szavazatához csatlakozott Máté András Levente, valamint Cseke Attila szenátor is. A költségvetés-tervezetet a parlament pénzügyi szakbizottságainak is meg kell vitatnia, ezt követően a törvényhozás összevont plénuma dönt róla. Az ANI által egyébként nepotizmussal gyanúsított Máté András november közepén az alkotmánybíróságon támadta meg az intézmény működését szabályozó törvényt, Márton Árpád pedig olyan javaslatokat nyújtott be a jogszabály módosítására, amelyek jelentősen korlátozták volna az ANI jelenlegi jogkörét. Szintén támadta az intézményt Frunda György RMDSZ-szenátor is. Az RMDSZ viszonyulása az ANI-hoz vitát eredményezett a kormánykoalícióban, miután a PDL-s Monica Macovei, egykori igazságügyi miniszter korábban többször is azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy gyengíteni akarja a korrupció ellen küzdő intézményeket. Macovei hétfőn úgy fogalmazott: az USL megszüntetni szeretné az ANI-t, az RMDSZ pedig ellenkezik a kormány szándékával, amelynek a szövetség is tagja. Hozzátette: magyarázatot kér Kelemen Hunor RMDSZ-elnöktől. Az ügynökség egyébként az elmúlt időszakban több RMDSZ-es képviselő és szenátor – Máté András, Kerekes Károly, Lakatos Péter, Pető Csilla, Pál Árpád – összeférhetetlenségét is megállapította. Fall Sándor Krónika (Kolozsvár) 2011. december 22.Időközi választásokon mérkőzhetnek meg az erdélyi magyar pártokRomániában három olyan képviselői, illetve szenátori körzetben várható, hogy a jövő év első felében időközi választásokat írnak ki, amelyet a közelmúltig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség politikusai töltöttek be. Kolozs megyében az augusztusban elhunyt Pálffy Zoltán képviselő helye üresedett meg, Bihar megyében Lakatos Péter képviselői helye, miután szeptemberben a politikust a Számvevőszék vezető tanácsába választották, és lemondott a mandátumáról, Hargita megyében Gyerkó László mondott le az elmúlt napokban a szenátori mandátumról, miután a Versenytanács tagjává nevezték ki. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnöke az MTI-nek elmondta, mind Hargita megyében, mind Bihar megyében arra készülnek, hogy jelöltet állítsanak a megüresedett hely betöltésére, a Kolozs megyei időközi választással kapcsolatban egyelőre nem döntöttek. Toró elmondta, a Hargita megyei magyar-magyar verseny nem jár annak a veszélyével, hogy a magyarság elveszítse a tisztséget, hiszen a választókerületben jelentős a magyar többség. A bihari választókerületben az EMNP ideiglenes elnöke szerint 53 százalékos a magyar többség, úgyhogy ott azt javasolták, hogy állítsanak közös jelöltet a magyar pártok, javaslatukat azonban az RMDSZ elutasította. „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) azzal számol, hogy az elvesztett háromból két mandátumot az időközi választásokon is megszerez” – nyilatkozta az MTI-nek Kovács Péter, a szövetség főtitkára. Hozzátette, Biharban is, Hargita megyében is választási győzelemre számítanak. Kolozs megyében belátják, nincs esély a mandátum újbóli megszerzésére, hiszen Pálfi Zoltán a romániai választási rendszer sajátossága következtében a nem hasznosult szavazatok visszaosztása során szerzett mandátumot a megyének egy olyan körzetében, ahol alig van magyar lakosság. A főtitkár Kelemen Hunor elnök szavait idézte, amelyek szerint „a szövetség ajtaja nyitva áll. Ezen be lehet jönni, lehet tárgyalni”. Kérdésre nyomatékosította azonban, hogy csakis az RMDSZ színeiben induló jelöltről tárgyalnak. Nem számolnak azzal a lehetőséggel, hogy közösen állítsanak egy formailag függetlenként benevezett jelöltet. „A romániai magyarság 22 éve valamennyi választáson bizonyította, hogy bízik az RMDSZ-ben, semmilyen más elképzelés nem működőképes” - jelentette ki az RMDSZ főtitkára. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke kérdésre elmondta, az MPP mind a bihari, mind a székelyföldi választáson egy formailag független jelölt állításában gondolkodik amelyet az MPP mellett az EMNP is támogathatna. „Ha sikerül egy jobboldali alternatívát felmutatni az RMDSZ-szel szemben, ez afféle főpróbája lehetne a jövő év végi parlamenti választásoknak” - jelentette ki az MPP elnöke. Szász törvényértelmezése szerint azért kell független jelöltet indítani, mert időközi választásokon nem lehet átlépni a választási törvényben megszabott parlamenti küszöböt. A nem parlamenti pártok jelöltjei tehát semmiképpen nem szerezhetnek mandátumot. A romániai választójogi törvény értelmében egy-egy parlamenti hely hivatalosan is elismert megüresedését követő 90 napban kell a kormánynak kiírnia a választásokat, amelyeket a kiírást követő 45 napon belül kell megrendezni. Az MTI parlamenti forrásokból arról értesült, hogy a mandátum megüresedésének a hivatalos megállapítása a gyakorlatban hónapokig elodázható. Az sem biztos tehát, hogy tartanak időközi választásokat, hiszen a rendes választások előtti hat hónapban erre már nem nyújt lehetőséget a választási törvény. MTI 2011. december 23.Függetlenekkel az RMDSZ ellenJelölteket kíván állítani az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) azokban a választási körzetekben, amelyekből korábban RMDSZ-es honatyák kerültek be a parlamentbe, és amelyekben jövőre időközi választásokat írnak ki. Szándékukat azonban nehezíti, hogy időközi választásokon parlamenten kívüli pártok nem, legfennebb független jelöltek vehetnek részt. Indulásukat feltételekhez kötik: legkevesebb 2500 támogató aláírást kell összegyűjteniük, és öthavi bruttó átlagbér „óvadékot” kell benyújtaniuk. Kolozs megyében az augusztusban elhunyt Pálfi Zoltán képviselő helye üresedett meg, Bihar megyében Lakatos Péter képviselői helye, miután szeptemberben a politikust a Számvevőszék vezető tanácsába választották, és lemondott a mandátumáról, Hargita megyében Gyerkó László mondott le az elmúlt napokban a szenátori mandátumról, miután a Versenytanács tagjává nevezték ki. Toró T. Tibor: Bihar és Hargita biztos Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnöke az MTI-nek elmondta, mind Hargita megyében, mind Bihar megyében arra készülnek, hogy jelöltet állítsanak a megüresedett hely betöltésére, a Kolozs megyei időközi választással kapcsolatban egyelőre nem döntöttek. Toró elmondta, a Hargita megyei magyar–magyar verseny nem jár annak a veszélyével, hogy a magyarság elveszítse a tisztséget, hiszen a választókerületben jelentős a magyar többség. A bihari választókerületben az EMNP ideiglenes elnöke szerint 53 százalékos a magyar többség, úgyhogy ott azt javasolták, hogy állítsanak közös jelöltet a magyar pártok, javaslatukat azonban az RMDSZ elutasította. Kovács: az RMDSZ győzelemre számít „Az RMDSZ azzal számol, hogy az elvesztett háromból két mandátumot az időközi választásokon is megszerez” – nyilatkozta az MTI-nek Kovács Péter, a szövetség főtitkára. Hozzátette, Biharban is, Hargita megyében is választási győzelemre számítanak. Kolozs megyében belátják, nincs esély a mandátum újbóli megszerzésére, hiszen Pálfi Zoltán a választási rendszer sajátossága következtében a nem hasznosult szavazatok visszaosztása során szerzett mandátumot a megyének egy olyan körzetében, ahol alig van magyar lakosság. A főtitkár Kelemen Hunor elnök szavait idézte, amelyek szerint „a szövetség ajtaja nyitva áll. Ezen be lehet jönni, lehet tárgyalni”. Kérdésre nyomatékosította azonban, hogy csakis az RMDSZ színeiben induló jelöltről tárgyalnak. Nem számolnak azzal a lehetőséggel, hogy közösen állítsanak egy formailag függetlenként benevezett jelöltet. „A romániai magyarság 22 éve valamennyi választáson bizonyította, hogy bízik az RMDSZ-ben, semmilyen más elképzelés nem működőképes” – jelentette ki az RMDSZ főtitkára. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke kérdésre elmondta, az MPP mind a bihari, mind a székelyföldi választáson egy formailag független jelölt állításában gondolkodik, amelyet az MPP mellett az EMNP is támogathatna. „Ha sikerül egy jobboldali alternatívát felmutatni az RMDSZ-szel szemben, ez afféle főpróbája lehetne a jövő év végi parlamenti választásoknak” – jelentette ki az MPP elnöke. A Cernea-precedens Szász törvényértelmezése ahhoz kapcsolódik, hogy a nem parlamenti pártok jelöltjei nem szerezhetnek mandátumot. Tavaly a Zöld Párt volt elnöke, Remus Cernea alkotmányjogi kifogással élve elérte, hogy az Alkotmánybíróság kimondja: bizonyos feltételek mellett függetlenek indulhatnak az időközi választásokon. A törvény értelmében egy-egy parlamenti hely hivatalosan is elismert megüresedését követő 90 napban kell a kormánynak kiírnia a választásokat, amelyeket a kiírást követő 45 napon belül kell megrendezni. Fekete Szabó András, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője az ÚMSZ-nek korábban azt mondta: a kormány várhatóan március elejére írja ki az időközi választások megszervezését a szóban forgó választási körzetekben. Lapunknak korábban az RMDSZ politikusai elismerték, Pálfi Mózes mandátuma megüresedettnek nyilvánítását is azért odázták el a parlamentben, mert körzetében a koalíció jelöltjeinek nincs esélye megnyerni a választásokat. Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. december 28.Indul az EMNP is az időközi választásokonMegeshet, hogy Hargita, Kolozs és Bihar megyében időközi választásokat tartanak, mert Kolozs megyében az augusztusban elhunyt Pálfi Zoltán képviselő helye üresedett meg, míg Bihar megyében Lakatos Pétert, Hargita megyében pedig Gyerkó Lászlót felfelé buktatták. Ha lesznek időközi választások, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) arra készül, hogy mind Hargita megyében, mind Bihar megyében jelöltet állítson, Kolozs megyével kapcsolatban még nem döntöttek. Igaz, olyan mendemonda is járja, hogy elodázzák a választást, nincs kedvük a kormányzó pártoknak a megmérettetésre, s már idő sincs túl sok, a rendes választások előtt hat hónappal törvény tiltja időközi választások megszervezését. MTI Erdély.ma 2012. január 9.Az EMNP közös magyar jelölteket szeretne az időközi parlamenti választásokonToró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megbízott elnöke azt javasolja a többi magyar szervezetnek, azaz RMDSZ-nek és az MPP-nek, hogy közös jelölteket állítsanak az időközi részleges parlamenti választásokon, amelyet hat választókerületben tartanak meg. „Az országban hat olyan képviselői és szenátori szavazókörzet van, ahol az RMDSZ által elnyert mandátumok különféle okok miatt megüresedtek, és ahol időközi választásokat tartanak majd. Az EMNP már javasolta a többi erdélyi magyar pártnak, hogy közös jelölteket állítsanak ezekben a körzetekben. Olyan jelöltekre gondoltunk, akik nem korruptak, párt fölöttiek, jól ismerik a térség helyzetét és gondjait” – nyilatkozta pénteki sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke. Toró hozzáfűzte: egyelőre a közös jelölt ötletét az RMDSZ Bihar megyei szervezete elutasította. Ott azt követően üresedett meg egy képviselői mandátum, hogy a 2008-ban megválasztott Lakatos Pétert tavaly kinevezték a Számvevőszék tanácsosává. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is elmondta véleményét az RMDSZ Bihar megyei szervezete elutasítása kapcsán: „Ez az elutasítás valamilyen módon megtisztel bennünket, mert a Bihar megyei RMDSZ-ben sok a korrupt politikus” – mondta Tőkés. Nyugati Jelen (Arad) 2012. január 26.A lehetőségekhez mérni a megvalósításokat”Nagyvárad – A Magyar Kultúra Napján Nagyváradon tartózkodott Kelemen Hunor kulturális miniszter, az RMDSZ országos szövetségi elnöke. Az Erdély Online-nak többek mellett az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, és a magyar-magyar viszonyokról nyilatkozott. – Egy hónap híján egy éve annak, hogy az RMDSZ nagyváradi kongresszusán a Szövetség elnökévé választották önt. Hogyan értékeli az azóta eltelt egy esztendőt? - Ha nagyon röviden kellene válaszolnom arra a kérdésre: az elmúlt egy esztendőt hogyan értékelem, akkor azt mondanám, hogy mindig a lehetőségekhez is kell mérni a megvalósításokat. A lehetőségekhez képest szerintem egy jó évet zártunk, és legalább három részre kellene osztani, ha ezt részletesebben ki akarnám fejteni. Egyrészt az RMDSZ szempontjából szeretném megközelíteni a történteket, mert talán ez a legfontosabb. A tavalyi váradi kongresszus után elkezdtünk egy újratervezését az RMDSZ-en belüli szervezeti munkának. Megújult a főtitkárság, és egy nagyon fiatal csapat Kovács Péter vezetésével a szervezési munkával foglalkozik, a döntések előkészítésével. Ilyen szempontból úgy érzem, hogy az elmúlt egy évben az RMDSZ működését sokkal dinamikusabbá, sokkal láthatóbbá tettük, és rengeteg olyan programot indítottunk el, amelyeknek a 2011-es esztendőben jó volt a visszhangja és az eredmények is jók. Kettőt említenék ezek közül. Az egyik az Erdélyi konzultáció, ezen keresztül 100 ezer emberrel álltunk szóba, 100 ezer embert tudtunk megszólítani. Megkézdeztük tőlük, hogy mit gondolnak a politikáról, a saját életükről és mindennapjaikról, illetve a magyar közösségnek a jövőjéről. Ebből a szempontból ez a konzultáció nem csupán egy sikeres kezdeményezés volt, de egy olyan párbeszédet is elindított, melyet folytatni szeretnénk, függetlenül attól, hogy éppen milyen esztendő van, éppen választásokra készülünk, vagy sem. Úgy gondolom, hogy a párbeszéd, és ahogy az emberek viszonyultak a kérdésekhez, nagyon kis kivétellel azt erősíti meg, hogy ezekre a fajta beszélgetésekre szükség van. Ennek köszönhetően tulajdonképpen összeállt az a problémalista, amellyel ma az erdélyi emberek, az erdélyi magyar családok szembesülnek. A másik ilyen nagyobb horderejű rendezvényünk a múlt esztendőben a népszámlálási kampány volt, az a több hónapos akciósorozat, melyen keresztül megpróbáltuk megszólítani és meggyőzni arról minden magyar embert, hogy vállalja az identitását, illetve a magyarságát, és a népszámláláskor fenntartások nélkül mondja el a biztosoknak, hogy milyen nemzetiségű, milyen vallású és milyen anyanyelven beszél. Ez megint egy nagyon sikeres akció volt, mely a Minden magyar számít! szlogen alatt futott. Úgy érzem, hogy a múlt évben ez is, és az Erdélyi konzultáció is a Szövetséget közelebb vitte az emberekhez. Ma már, 22 évvel a forradalom után a politikát és a politikusokat kell az emberekhez közel vinni, nem azt kell várni,hogy az emberek jöjjenek el és keressenek meg bennünket. Az RMDSZ szempontjából tehát úgy értékelem, hogy egy jó évet zártunk és azokat a célokat, melyeket kitűztünk 2011-ben, meg tudtuk valósítani, ami a szervezeti életet illeti. Kormányzati munka – Ejtsünk néhány szót a kormányzati szerepvállalásról is… – A dolgok árnyaltabbak, mert nem mi kormányzunk egymagunkban, hanem egy kormánykoalíciónak a részeként próbáljuk érvényesíteni a véleményünket. 2011-ben sikerült a Kogălniceanu-programot elindítani, amit egyébként egy volt bihari képviselő kollegánk, Lakatos Péter kezdeményezett, és ezen keresztül 100 ezres nagyságrendű ma már azoknak a kisvállalkozóknak a száma, akik kedvezményes hitelhez jutottak és munkahelyeket teremtettek, beindították a vállalkozásaikat, vagy újra talpraállították ezeket. Ez volt az egyik fontos célkitűzés, hogy a 2010-es megszorítások után valamiféle olyan ösztönzést indítsunk el kormányzati szinten, amely a munkahelyteremtéshez és a jövedelmekhez, ezeknek a szinten tartásához hozzájárul. Nagyon nehéz esztendő volt 2011, s 2012 sem lesz könnyebb, de minden nyűg, minden baj ellenére, minden felelős politikus arra kell törekedjen, hogy ne legyen további életszínvonal csökkenés, és ha lehet, akkor a munkahelyteremtéssel a jövedelmeket, azt a fajta létbiztonságot garantálja, ami minden embernek fontos. Nem tudtunk előrelépni a kisebbségi törvény elfogadásával, hogy a negatívumokról is beszéljek, és azzal szembesültünk, hogy olyan kezdeményezésekkel kellett megbírkoznunk, melyeket nem mi találtunk ki, hanem például az államelnök: a régióátszervezést vagy újramegyésítést. Ezekkel mi nem tudtunk egyetérteni, és az energiánknak, az időnknek a jelentős része arra ment rá, hogy ezt megakadályozzuk, elmagyarázzuk a partnereinknek, hogy miért nem kell napirenden tartani, és miért nem lehet megvalósítani. Azt látjuk a közvélemény-kutatások eredményeiből, hogy a romániai magyaroknak a 80 százaléka azonosul az RMDSZ azon véleményével, hogy nincs szükség most erre a fajta közigazgatási átszervezésre. Sok energiánk ráment, de jól döntöttünk, jól mértük fel a helyzetet, mert éreztük, hogy a a magyar közösségeknek a jövőjéről van szó akkor, amikor a megyéknek az átrajzolásáról beszélünk. Nyilván a választási rendszernek az újragondolása is sok időt felemésztett, de végül is a rendszer nem változik, ami jó is, meg nem is. Jó azért, mert az arányos képviseletet biztosítani tudja és rossz amiatt, mert továbbra is a rendszeren belül tartja a szerencsét, a véletlent. Nem lehet kiszámítani, hogy honnan jut be egy-egy képviselő, melyik körzetből, hogy ha nem szerzi meg a fele plusz egy szavazatot a saját körzetében. Volt nekünk ehhez egy jobb javaslatunk, a vegyes rendszernek a bevezetése, de a koalíciós partnereinket nem tudtuk meggyőzni, hogy elfogadják. Műemlékfelújítás –Ami a parlamenti munkát illeti, azt gondolom, hogy a frakciók jól teljesítettek, a kormányzati támogatás a frakciók részéről megvolt, és például néhány kérdésben sikerült előrelépni, még akkor is, ha ezek később az alkotmánybírósági döntés miatt még mindig nem léphettek hatályba. Gondolok itt például az állami levéltárakban „fogvatartott” egyházi levéltári anyagnak a visszaszolgáltatására. Ami a magyar vonatkozását illeti az egész kormányzati-parlamenti tevékenységünknek, néhány kérdést külön kiemelnék, mert nem tudok eltekinteni attól, hogy a kulturális tárcát is vezetem. Tavaly elkezdtük sok műemléknek a felújítását, néhányat be is fejeztünk. Ma már olyan helyzetet teremtettünk, hogy nincsen olyan megyéje Romániának, ahol magyar műemlékek vannak, ahol a magyar kulturális örökségnek valamilyen tárgyi vagy épített bizonyítéka van, hogy ne kezdtünk volna el jelentősebb felújításokat. Elfogadtattuk az országos bizottsággal azt, hogy felkerüljön a csíksomlyói búcsú a szellemi világörökségi listára. Az idén fog kelleni ezt továbbvinni a párizsi UNESCO igazgatósága felé egyrészt, másfelől pedig a Házsongárdi temetőben több mint 300 síremléket nyilvánítottunk védett műemlékké. Nyilván a sort hosszan folytathatnám, de ezt a két dolgot emelném ki, mert itt volt a legnagyobb aránytalanság, ha figyelembe vesszük az elmúlt évtizedet gyakorlatát. A válság megvisel – Mennyire erodálja az RMDSZ-t a kormányzati szerepvállalás? - Ezt ma adatokkal nem tudjuk alátámasztani, de biztos, mert van ennyi tapasztalatunk az elmúlt évekből. Amúgy pedig, ha valaki a politikában él, és az emberek közt mozog, illetve szóba áll velük, akkor ezt érzi, és statisztikai adatok nélkül is kijelentheti bátran, hogy igen, a kormányzás ilyen nehéz időszakban bennünket is megvisel. Az intézkedések ugyanis, különösképpen azok, amelyeket 2010-ben hoztunk, nem voltak népszerűek, és ez valamilyenfajta kopást az RMDSZ esetében is okozott. A bércsökkentés, a nyugdíjaknak a lefaragása, illetve más megszorító intézkedések, a közszférából való elbocsátások mind-mind olyan intézkedések, melyek népszerűtlenek. Igaz viszont az, hogy a nyugdíjaknál mi voltunk, akik nem engedtünk, hogy a 10 millió ROL alatti járandóságokhoz hozzányúljanak, de kénytelenek voltunk ezért áfát emelni. Ezzel együtt azt mondom, hogy azok az intézkedések szükségesek voltak, mert ma a magyar emberek is láthatják, hogy mi történik az Európai Unió országaiban, a szomszédainknál, vagy távolabb Erdélytől és Bihartól. A világgazdasági válság másokat is megvisel és azok, akik még nem találták meg a megfelelő megoldást, vagy valamilyen ok miatt még nem lépték meg, ahhoz hasonló intézkedéseket fognak hozni 2012-ben, mint amilyeneket mi hoztunk 2010-ben. Ez bennünket ugyan megviselt, de az emberek elfogadták és megértették, összeszorították a fogukat, és ezért a türelemért és megértésért köszönet jár. Látták, hogy nincs más kiút ahhoz, hogy a fizetésképtelenséget elkerüljük, hogy a béreket és a nyugdíjakat folyósítani lehessen. Nem lehetett többet költeni, mint amennyit megtermelünk, a bevételi oldal nem lehet kisebb, mint a kiadási oldal. Éreznie kell egy politikusnak, egy politikai pártnak, egy vezető közéleti politikai szereplőnek meg különösen tudnia kell, hogy hol van az a határ, amit nem szabad túllépni, bármilyen nehéz időszakot élünk. Ugyanakkor nekünk most az a legnagyobb kihívás, hogy azt a jó néhány, 10-15 százaléknyi embert, aki elfordult tőlünk,mert ezekkel a megszorító intézkedésekkel nem tudott egyetérteni, és esetleg a bizalmat elveszítette bennünk, azokat meggyőzzük arról, hogy felelős politikai szervezet, illetve politikusok vagyunk. Nekünk két dolgot mindig szem előtt kell tartanunk: az erdélyi magyar embereknek a véleményét, és ez az, ami a legfontosabb, a másik pedig az ország általános érdekei, illetve ilyen helyzetben a gazdasági-pénzügyi egyensúly fenntartása. Magyar-magyar viszony – Térjünk át a magyar-magyar viszonyokra. Gondolok itt az Erdélyi Magyar Néppárt megjelenésére, valamint az RMDSZ-Fidesz kapcsolatra… - A pártalapítókról nem szívesen beszélek hosszan, mert a véleményem nem változott. Téves döntésnek, téves pályának tartom, mert hogyha igaz lenne, amit ők mondanak, hogy az új párt mozgósít és jobb eredmények eléréséhez vezet, akkor ezen a logikán menvén én azt mondanám, hogy akkor még újabb pártokat kell létrehoznunk. Akkor nem három, hanem négy-öt, esetleg tíz párt még inkább mozgósít. Egy olyan társadalomban, mint a román, ahol ismert az arányunk és a létszámunk, és nem haladjuk meg a hét százalékot, azt gondolom, hogy felelőtlenség azt állítani – vagy a helyzet teljes félreértésén alapul ez a kijelentés-, hogy minél több párt van, annál jobb nekünk. Szerintem ebben az esetben a fordított aritmetika az igaz: a három mindig kevesebb, mint a kettő, a kettő kevesebb, mint az egy, illetve a három aztán végképp kevesebb, mint az egy, nem pedig több. Kockázatot jelent azt illetően, hogy mennyire lesz erős a parlamenti képviselete a romániai magyarságnak. Akik pártalapításra adták a fejüket, és akik a pártalapítást támogatják, finanszírozzák, akik ehhez erkölcsi vagy anyagi segítséget nyújtanak, azok rosszul számolnak. Nagyon határozottan ki kell jelentsük azt, hogy ők nem együttműködésre készülnek, hanem a versenyre. A pártlogika azt követeli meg, hogy ha pártot alapítasz, akkor versenyre kell lépjél. Az erdélyi magyarok 2011 decemberében is azt mondták, és az mondják most is, hogy a parlamenti képviseletnek a megőrzése, az egységes parlamenti képviseletnek a fenntartása önmagában érték. 85-86 százaléka az embereknek állítja ezt nagyon határozottan. Ami a magyarországi kapcsolatokat illeti: egy kimozdulás figyelhető meg arról holtpontról, ami 2008-2010 között az RMDSZ és a Fidesz viszonyát leírta. Volt néhány találkozó Orbán Viktor miniszterelnökkel, ahol alapvető kérdéseinkről, közös nemzetpolitikai céljainkról beszéltünk, és ezeket illetően nincsen vita közöttünk. Én indokoltnak tartanám azt, hogy gyakrabban találkozzunk, hogy gyakoribb legyen a konzultáció, mert olyan a helyzet Európában, Romániában és Magyarországon, hogy minél többször cserélünk véleményt egymással, annál jobb döntéseket fogunk tudni meghozni a jövőben. Nem érdemes ugyanis figyelmen kívül hagyni azt, hogy az RMDSZ Romániában kormányzó politikai szereplő, hogy van egy nagyon alapos kormányzati tapasztalata, ami több cikluson keresztül gyűlt össze. Ezt a tapaszlatot érdemes lenne később is hasznosítani. Én úgy vélem, hogy jó úton haladunk, kimozdultunk a holtpontról, de a bizalmat erősíteni kell, ezért gyakoribb konzultációkra tartok igényt, mert szükségét látom ennek. Erdély 2020 – A napokban mutatta be Winkler Gyula európai parlamenti képviselővel közösen az Erdély 2020 gazdasági tervet. Mi ennek a stratégiának a lényege? – Az Erdély 2020 program gyakorlatilag felkészülés és felkészítés egy időben: a 2014-2020-as európai uniós költségvetési ciklusra, mert egy alapos konzultáció után, az év második felében készítjük el azt a stratégiai és konkrét cselekvési tervet, amelyet be kivánunk illeszteni a Románia 2020-as tervbe, amit 2013-ban, tehát a jövő év elején kell leadnia az országnak Brüsszelnek. Nem szeretnénk, ha ebből kimaradna Erdély, kimaradnának azok a közösségek, ahol magyar emberek élnek. Ezért indítottuk el ezt a munkát, ennek a stratégiának és ennek a tervnek a kidolgozását, és ez konkrét, kézzel fogható célokat fog tartalmazni. Hány kilométer utat kell építeni, milyen vállalkozás típusokat kell segíteni, vagy az agráriumban milyen támogatásokra van szükség, mert látni kell azt, hogy 2014-2020 között a romániai fejlesztésekre fordított pénzeknek 30-40 százaléka az Európai Unióból fog jönni, a többi fennmaradó 60-70 százalékot pedig az országos költségvetésből kell biztosítani. Ilyen szempontból nem mindegy, hogy mit teszünk le papírra, nem mindegy, hogy milyen programokat fog indítani Románia 2014-től kezdődően, milyen uniós támogatásokat tud szerezni, és nem mindegy, hogy ebben mi milyen helyet fogunk elfoglalni, erdélyi magyarok, önkormányzatok és közösségek. Ezek nem vágyálmok és nem olyan forrásokra támaszkodnak, melyeket senki sem tud megnevezni, hanem igenis konkrét tervekről és forrásokról van szó. Nekünk az a fontos, hogy az erdélyi magyar embereknek jövőt teremtsünk itt, a szülőföldünkön, hogy tudjanak tervezni és építkezni, legyen munkahelyük és decens jövedelmük, és legyen létbiztonságuk. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2012. január 31.Eladták volna az Ady központot?Tőkés László állítása szerint a Bihar megyei RMDSZ vezető politikusai 75 millió forintnak megfelelő értékben akarták eladni a nagyváradi Ady központ épületegyüttesét. Tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László EP-képviselő elmondta, hogy nem hivatalos értesülései szerint a Bihar megyei RMDSZ vezető politikusai, név szerint Kiss Sándor, Lakatos Péter, Biró Rozália és Szabó Ödön egy Forró Tamás nevű, kétes hírű magyarországi üzletember közvetítésével el akarták adni 250 ezer euróért (mintegy 75 millió forint) a nagyváradi Ady-központot, mely létesítmény felépítésére a magyarországi költségvetősből 320 millió forintot utaltak ki. Tőkés László kijelentette, hogy ebből kiviláglik az is, hogy a magyar közpénzek egy részét másfelé is elcsatornázták a bihari RMDSz-esek, „és annak is ára volt, hogy a római katolikus egyház cinkosságot vállalt az ügyben”. Arra a kérdésünkre, hogy mikor történhetett ez az eladási kísérlet, Tőkés László azt válaszolta, hogy erről nincsenek pontos információi, de feltételezhetően tavaly kísérelték ezt meg, de az üzlet nem valósult meg, mert a politikusok nem kapták meg a kért összeget. Szabó Ödön a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke a Tőkés László által elmondottakra reagálva lapunknak elmondta: „Tőkés László az elmúlt években egyre több olyan dolgot állít, aminek semmi köze a valósághoz. Én egyetlenegy ilyen dologról sem hallottam, egyetlen ilyenfajta megbeszélésen sem vettem részt. Tőkés László a választási kampányra készül, de én először is azt ajánlanám neki, hogy olvassa el a tízparancsolatot, és minden egyes parancsolatát tartsa be, azt a parancsolatot is, hogy ne hazudj!” Pap István erdon.ro 2012. február 1.Tőkés: a Bihar megyei „RMDSZ-négyesfogat” eladná a nagyváradi Ady-központotEladásra kínálta a nagyváradi Ady-központot a Bihar megyei RMDSZ vezetése – állította kedden nem hivatalos forrásokra hivatkozva Tőkés László. Az EP-képviselő nagyváradi sajtótájékoztatóján azt mondta: „a Bihar megyei RMDSZ négyesfogata” – Kiss Sándor, Lakatos Péter, Biró Rozália, Szabó Ödön – egy Forró Tamás nevű „kétes hírű üzletember” közvetítésével vált volna meg az Ady-központtól 75 millió forintért. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke hazugságnak nevezte Tőkés László értesüléseit. A korábban Tőkés László vezette Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) által kidolgozott Ady-projektre 2002-ben 320 millió forintos támogatást ítélt meg a magyar kormány. Az összeget az időközben hatalomra jutott balliberális kormány megvonta, és a Kiss Sándor, az RMDSZ akkori választmányi elnöke által létrehozott Mecénás Alapítványnak ítélte oda. „A két összeg közötti szembeötlő különbözet okkal ébreszt gyanút a pályázati pénz felhasználása iránt” – hívta fel a figyelmet Tőkés László. Hangsúlyozta: az eset rávilágít arra, hogy a bihari RMDSZ miként „csatornázza el” a magyar közpénzek egy részét. A sajtótájékoztatón elhangzott az is: feltűnő, hogy a román politikai élet magyar képviselői mintha teljes mentességet élveznének a korrupció tekintetében. Az erre irányuló kezdeményezés ellenére a magyarországi pénzekkel visszaélők elszámoltatása sem halad előre. Az EMNT országos vezető testületeinek, az elmúlt hétvégén lezajlott gyűléseivel kapcsolatosan Tőkés László elmondta: döntés született arról, hogy tárgyalásokat kezdeményeznek annak reményében, hogy a magyar nemzeti közösség részére évente kiutalt támogatásokat méltányosan osszák el. „Az RMDSZ a tavaly 3,5 millió eurónak megfelelő összeget kapott adólejeinkből, idén pedig még ennél is többet, amelynek kétharmadát valószínűsíthetően saját célokra költik el” – hangzott el. Tőkés hangsúlyozta: „meg kell törni az RMDSZ pénzügyi monopóliumát, és kettős elszámoltatást kell szorgalmazni”. Az EP-képviselő Tőkés László sajnálatosnak tartja, hogy lassan halad az anyagi visszaélések elszámoltatásának folyamata. Mint mondta: nehezíti a pénzügyi számonkérést, hogy újabb és újabb korrupciós esetek merülnek fel, ezek kivizsgálásában a magyar kormány hatóságainak is szerepet kell vállalniuk. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke hazugságnak nevezte Tőkés László értesüléseit. „Nem az első és nem az utolsó Tőkés László-tévedés ebben az életben az, amit elmondott. Nem is az első hazugság. Életemben nem hallottam arról az emberről, akinek a nevét említette a sajtótájékoztatón” – jelentette ki. Szerinte Tőkés nyilatkozatai mindössze azt jelzik, hogy a választási kampányra készül. Hozzátette azonban: Tőkés tisztességtelenül jár el. „Mielőtt az ember háborúba indul vagy kampányba kezd, azzal kezdi, hogy imádkozik. Azt ajánlanám, hogy először is olvassa el a Tízparancsolatot, ahol tételesen le van írva, hogy Ne hazudj” – fogalmazott az ügyvezető elnök. Szabó azt is hangsúlyozta: Tőkés nemrég ugyanannak az RMDSZ-nek küldött együttműködési megállapodásra való felhívást és azzal kíván közös listát állítani a közelgő választásokon amelyet most bírál. Nagy Orsolya, Lázár Lehel Krónika (Kolozsvár) 2012. február 1.Fokozottabb átvilágítást, elszámoltatást sürget TőkésA titkosszolgálati átvilágítás és a gazdasági elszámoltatás témája került ismételten napirendre Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének tegnapi sajtótájékoztatóján, amelyen meghívottként részt vett Antal János, az EP-képviselő egyházügyi tanácsosa is – közölte a politikus sajtóirodája. Tőkés László szerint sajnálatos, hogy huszonkét évvel a Ceauşescu-diktatúra bukása után még mindig lassan halad az egyházi átvilágítás, és a posztkommunista időszakban elkövetett anyagi visszaélések elszámoltatásának folyamata. Hozzátette: ebben a 2010-ben megválasztott magyar nemzeti kormány hatóságainak is szerepet kell vállalniuk. Az elszámoltatás szükségességét példázza az a korrupciós eset, amit Tőkés László ismertetett a sajtótájékoztatón, és amelyben szerinte az RMDSZ Bihar megyei szervezetéből Kiss Sándor, Lakatos Péter, Biró Rozália és Szabó Ödön érintettek. Az EP-képviselő nem hivatalos, de bizonyosnak nevezett értesülései szerint az RMDSZ bihari szervezete 250 ezer euróért kínálta eladásra a Nagyváradon felépített, Körös-parti Ady-központot. A Széchenyi-pályázaton „elorozott” összeg viszont 320 millió forint. A különbözet okkal ébreszt gyanút a pályázati pénz felhasználása iránt – hívta fel a figyelmet Tőkés László. A sajtótájékoztatón elhangzott: feltűnő, hogy a román politikai élet magyar – RMDSZ-es – képviselői mintha teljes mentességet élveznének a korrupció tekintetében, és a magyarországi pénzekkel visszaélők elszámoltatása sem halad előre. Tőkés László beszámolt arról is, hogy az EMNT országos vezető testületeiben döntés született arról, hogy tárgyalásokat kezdeményeznek annak reményében, hogy a magyar nemzeti közösség részére évente kiutalt támogatásokat méltányosan osszák el. Antal János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előadó-tanácsosa, EP-képviselői tanácsadó, az Egyházkerületi Átvilágító Bizottság vezető tagja arról számolt be, hogy a kutatóbizottság tagjai az elmúlt héten újabb dokumentumokat vettek át a bukaresti székhelyű Szekuritáté Irattárait Tanulmányozó Országos Tanácstól (CNSAS). Kifejtette: az egyházkerület katalizátorként működött a romániai magyar klérus titkosszolgálati átvilágítását illetően. Az evangélikus és az unitárius egyházzal együtt szakmai egyeztető fórumot alakítottak ki, katolikus vagy ortodox oldalon azonban az egyházi vezetés elzárkózott az átvilágítástól. 1998 óta több mint 150 iratcsomót kértek ki, ebből 70-et kapott kézhez az Egyházkerületi Átvilágító Bizottság és 50 esetben született döntés. Hat esetben bizonyosodott be, hogy valamely lelkipásztor együttműködött a román titkosszolgálattal – közölte újságírói kérdésre válaszolva Antal János. Tőkés László másodfokon pert nyert a Ghimpele de Bihor elnevezésű lappal, illetve Florin Budea újságíróval szemben, a nagyváradi hetilap egyik, 2010 januárjában megjelent, Tőkés, a Szekuritáté alkalmazottja című rágalmazó cikke ügyében. A lap főszerkesztője, Florin Budea 2010 januárjában, a Szekuritáté egy tisztjének visszaemlékezése alapján írta azt az 1989-es temesvári népfelkelés elindítójáról, hogy a titkosszolgálat nevezte ki egyházi szolgálatra Temesvárra. Bár Kincses Előd ügyvéd már elsőfokon tisztázta, hogy a CNSAS bizonylata alapján Tőkés László üldözöttje volt a titkosszolgálatnak, így a per tárgyát képező újságcikk állításai teljességgel alaptalanok, és az értesülés forrásaként megnevezett szekus tiszt tanúvallomásában tagadta, hogy ő erről nyilatkozott volna, a nagyváradi bíróság pedig 2011 márciusában elutasította a keresetet. Tőkés László fellebbezett, másodfokon pert nyert és 1000 lej kártérítésre jogosult. Ezt az összeget a politikus az erdélyi magyar sajtóból hiányzó tényfeltáró újságírás bátorítására ajánlja fel – a Krónika erdélyi napilappal közösen egy ilyen jellegű pályázatot hirdetnek, amelynek az első díját ez képezi. Szabadság (Kolozsvár) 2012. február 2.Lakatos Péter: hazudik Tőkés LászlóGúnyos közleményben reagált szerdán Lakatos Péter egykori RMDSZ-képviselő Tőkés László egy nappal korábban, az ő személyével kapcsolatban tett kijelentéseire. Lakatos Péter szerint „hazugság” az a személyével kapcsolatos kijelentés, amelyet Tőkés László európai parlamenti képviselő tett keddi sajtótájékoztatóján, miszerint „a Bihar megyei RMDSZ négyesfogata” – Kiss Sándor, Lakatos Péter, Biró Rozália, Szabó Ödön – eladta volna a nagyváradi Ady-központot 75 millió forintért. „Nem hivatalos értesüléseim szerint, a január 31.-i sajtótájékoztatóján Tőkés László saját szavahihetőségét próbálta eladni a közvéleménynek. Kísérlete meghiúsult, mi több, bár erről nincs pontos információm, a Fogyasztóvédelmi Hivatal eljárást kezdeményez ellene, lejárt szavatosságú, selejtes termék eladási kísérlete címén. Várják mindazok jelentkezését, akiket a képviselő az elmúlt években hasonló módon tévesztett meg” – írja Mit próbál eladni Tőkés László? című rövid közleményében Lakatos Péter. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke szintén hazugságnak nevezte Tőkés László értesüléseit. Lakatos Péter egyébként 2011 szeptemberétől az Állami Számvevőszék tanácsosaként dolgozik, így elmondott parlamenti képviselői mandátumáról. Mint korábban beszámoltunk, a magyar kormány vizsgálja annak lehetőségét, hogy elszámoltatja a nagyváradi Mecénás Alapítványt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Érmindszentre tervezett Ady-projektjének „eltérítése” miatt. Az Ady-központ ügyében egyébként Tőkés László korábban tárgyalt a budapesti kormány illetékeseivel arról, hogy az elszámoltatást terjesszék ki Magyarország határain túlra is. Krónika (Kolozsvár) 2012. február 2.NyilatkozatMi, a marosvásárhelyi magyar történelmi egyházak papjai és lelkipásztorai örömmel vesszük tudomásul, hogy tavaly megfogalmazott felhívásunk meghallgatásra talált: két Maros megyei magyar politikai szervezet megegyezett a polgármesterjelölt személyében. Hisszük, hogy a dr. Vass Levente körüli politikai egyetértés jó visszhangra talál a megyeszékhely lakosságának körében, és általa a szélesebb körű társadalmi összefogás egész Marosvásárhelynek élhetőbb jövőt biztosít. Hiszünk abban, hogy Marosvásárhelynek bölcs, előretekintő városgazdára van szüksége, aki konkrét fejlesztési tervekkel, kulturális örökségünk megőrzésével – szoros együttműködésben civil szervezeteinkkel és egyházainkkal – elősegíti lakóinak jólétét és itthon maradását. Az ilyen városvezetésnek köszönhetően nem költöznek el a város lakosai, a családok szívesen vállalnak gyermeket, fiataljaink helyben találnak megélhetési lehetőséget, és időseink megbecsülésben részesülnek. Ahhoz, hogy a megyeszékhelyen egy hiteles polgármesterjelölt állításával jó irányú változás vegye kezdetét, nélkülözhetetlen híveink összefogása. Meggyőződésünk, hogy az EMNT és az RMDSZ polgármesterjelöltre vonatkozó döntése jó döntés volt, kellő időben, és a város magyarságának érdekét szolgálja. Elvárjuk, hogy ez az összefogás a városi tanácsosi jelölőlistára is kiterjedjen. Dr. Vass Levente, fiatal kora ellenére, mind szakmai, mind civil tevékenysége során már bebizonyította, hogy keresztény erkölccsel, közösségi szellemben, felkészült szakmaisággal, alázattal, egészséges, határozott értékrenddel, egyenes személyiségként, hosszú távú fejlesztésekben gondolkodva képes városunk javáért dolgozni, és lakosait, magyarságunkat szolgálni. Arra kérjük történelmi egyházaink híveit, polgári felelősségtudattal támogassák dr. Vass Levente jelölését. Jelöltünk életére Isten áldását kérjük! Marosvásárhely, 2012. február 1-jén, a marosvásárhelyi történelmi egyházak lelkészei: 1. Balázs Ferenc római katolikus plébános, Szent Kozma és Damján-plébánia 2. Barra László római katolikus plébános, Árpád-házi Szent Erzsébet-plébánia 3. Papp Béni Zsombor, Berekméri Melinda református lelkipásztorok, Cserealjai Református Egyházközség, Marosvásárhely 4. Dénes Előd, Dénes Katinka református lelkipásztorok, Marosvásárhely VII. Szabadság utcai Református Egyházközség 5. Lakatos Péter, Fekete Márton református lelkipásztorok, Marosvásárhely II. Gecse utcai Református Egyházközség 6. György Tibor római katolikus plébános, Szent Miklós-plébánia, Marosvásárhely 7. Ötvös József, Henter György református lelkipásztorok, Marosvásárhely I. Vártemplom 8. Kántor Attila-Béla, Szabó László református lelkipásztorok, Marosvásárhely V. Felsővárosi Református Egyházközség 9. Kecskés Csaba unitárius lelkész, Kövesdombi Unitárius Egyházközség, Marosvásárhely 10. Lőrincz István református lelkipásztor, Marosvásárhely III. Alsóvárosi Református Egyházközség 11. Lőrincz János református lelkipásztor, Marosvásárhely X. Kövesdombi Református Egyházközség 12. Nagy József-Levente református lelkipásztor, Marosvásárhely IX. Tulipán utcai Református Egyházközség 13. Nagy László unitárius lelkész, Marosvásárhely Bolyai téri Unitárius Egyházközség 14. Oláh Dénes római katolikus plébános, Keresztelő Szent János-plébánia, Marosvásárhely 15. Orbán Dezső református lelkipásztor, Marosvásárhely VI. Meggyesfalvi Református Egyházközség 16. Papp László római katolikus lelkipásztor, Marosvásárhely 17. Papp Noémi evangélikus lelkipásztor, Marosvásárhely 18. Sebestyén Péter római katolikus plébános, Szent Imre-plébánia, Marosvásárhely 19. Szász Zoltán református lelkipásztor, Marosvásárhely IV. Szabadi úti Református Egyházközség 20. Szénégető István római katolikus plébános, Remete Szent Antal-plébánia, Marosvásárhely 21. Szőcs László SJ jezsuita házfőnök, Marosvásárhely Népújság (Marosvásárhely) 2012. március 5.Amit az elfogultság megírni enged, avagy egy ügyeskedő töprengéseiHíres ember könyvét kézbe venni mindig valami pluszizgalmat jelent. Mondom ezt azért, mert sokaknak itt, a határ román oldala mellől a magyar tévéből régóta ismert Aczél Endre újságíró legalább olyan híres személyiség, mint a manapság egymással vacsorázgató, vagy őserdőkben bohóckodó celebek. Ez az ismertség azonban éppenhogy nem lett akadálya annak, hogy Aczél nagyváradi szereplése egy enyhe lefolyású (kultúr)politikai botrányba fulladjon. Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselő elkövette ugyanis azt a könnyelműséget, hogy a Magyar Kultúra Ünnepe rendezvénysorozat keretében invitálta Nagyváradra hősünket, aki ha már eljött, magával hozta a nyomdából frissen kikerülő könyvét is, az Amit megírhatok címűt. Az ünnep alkalmából szintén Váradon tartózkodó Pomogáts Béla irodalomtörténész nem állhatta meg, hogy több nyilvános rendezvényen a Magyar Kultúra Ünnepéhez méltatlan meghívottnak és ügyeskedőnek nevezze Aczél Endrét, merthogy szerinte van elég író, költő, művész – egyszóval kultúrember –, akiket a Magyar Kultúra Ünnepére elhívhattak volna Váradra. Mikor aztán később Pomogáts fülébe jutott, hogy hullámokat kavartak váradi kiszólásai, akkor Pestről már egy Aczél irányába békülékenyebb, a váradiak felé pedig érdesebb hangvételű nyílt levelet írt, melyben Aczélt kitűnő publicistának nevezi, akit mégis inkább a Magyar Sajtó Napján kellett volna meghívni, és amelyben a kialakult polémiát a politikának a kultúrára való rátenyerelésének tekinti, és ezért – mint írja – egy ideig nem kívánja Váradon szolgálni a kultúra ügyét. Feltehetően arra gondolt Pomogáts, hogy a határon túl szabad, de Pesten már nem ajánlatos ujjat húzni az ügyeskedőkkel... Ezután a kis bonyodalom után fokozott kíváncsisággal vettem kézbe az „ügyeskedő” könyvét, melyet a végére érve felfokozott idegállapotban tettem le. E metamorfózis okaira talán rávilágítanak az alább következő szövegkiragadások. Revansgondolkozás Itt van máris a vajdasági magyarokról szóló passzus: „Azok, akik ma állampolgárságért üvöltöznek, nyilván nem is emlékeznek azokra az időkre, amikor a jugoszláviai (vajdasági) magyarok szegény rokonnak tekintették a magyarországi magyarokat, mert miközben azok még jórészt el voltak zárva a Nyugattól, ők szabadon utazgathattak, vállalhattak munkát s létesíthettek kisvállalkozásokat odahaza kint megkeresett pénzükből. (...) Nincs olyan emlékem, hogy a hetvenes vagy a nyolcvanas években a vajdasági magyarok magyar állampolgárságot akartak volna maguknak, olyan viszont igen, hogy büszkén az orrunk elé tolták a vívmányaikat...” (87. o). A határon túli magyarságról szólva Aczél még fokozni is tudja az előbbieket a történelmi materialista dialektikának olyan gyöngyszemével, mint amilyet a „Magyarverések” című idézőjeles alfejezetben találtam: „Az iskoláinkban (magyarországi iskolákban – szerk. megj.) pedig – úgy fest – diplomás történelemtanáraink elfelejtenek mesélni a gyerekeknek arról, hogy a fizikai erőszakba (is) torkolló magyarellenesség általános jelenségként kezelése puszta fikció; továbbá, hogy e téren semmilyen történelmi folytonosság nem mutatható ki, mert a kommunizmus évtizedeiben egyáltalán nem voltak »magyarverések«. (A diktatúrák nem tűrték az önkényeskedést, önnön korbácsaikon kívül senki másé fölött nem néztek el).” (267. o.) Ebben a számomra kissé túlcizellált okfejtésben a kitűnő publicista mintha azt mondaná, hogy köszönjük meg mondjuk a romániai kommunistáknak, hogy nem folyamatosan, hanem csak alkalomadtán betyárkodtak (példák: 1956 – a Sas Kálmán-csoport; falurombolási terv). De a ‘90 utáni helyzet aczéli értékelése is kételyeket ébreszt bennem. Hallgassuk meg például ezt a 298. oldalról: „Az egyházak, ha nem is kapták vissza birtokaikat (Romániában igen!), de teljesen szabaddá váltak az államtól.” Igen, Romániában valóban szabaddá váltak a történelmi magyar egyházak, nem úgy az ortodox, mely szinte tökéletes szimbiózisban él az állammal. Ennek köszönhető a mérhetetlenül gyarapodó ortodox vagyon, a területek, a gombamód szaporodó templomok, míg az ingatlan- és birtok-visszaszolgáltatás terén esetleg Fejes Anzelm Rudolf, a váradi premontrei prépostság prelátusa (és még hányan!) tudna mit mesélni Aczélnak, de ő hasznosabban tölti az időt, és inkább Strasbourgba küldözgeti a visszaszolgáltatási periratait, merthogy a román államnak esze ágában sincs visszaadni a rend korábbi ingatlanvagyonát. Aránytévesztés és elfogultság Szerzőnk hosszú oldalakon át ecseteli Orbán Viktornak a szerinte kizárólag lesajnálásra méltó tevékenységét, ebből kifolyólag róla egyetlen pozitívumot sem ír le. Önmagában véve ezért nincs miért szemrehányást tenni neki, azonban ez mégiscsak kínossá válik, ha figyelembe vesszük, hogy Aczél még Mao munkásságában is talál dicsérnivalót. „De Mao képe ott virít a Tienanmen téren (...) és jó okkal. Akármilyen kínokat zúdított is az országra több menetben, övé az örök érdem, hogy a kínai birodalom 1949-ben minden idegen hatalom cipőrongyából, egy feudális típusúnak mondott anarchiából, széttagoltságból, egységes, egyetlen központból irányított és – legfőképp – szuverén ország lett. Azok, akik a „kommunizmus” szó hallatán nyomban vértolulást kapnak, elfelejtik, hogy Mao Ce-tungnak, a kommunista forradalmárnak, alapvetően „nemzeti” érdeme van. Amikor a Mennyei Béke Kapujának mellvédjéről 1949. október 1-jén kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot, nem azt mondta, hogy éljen a kommunista párt vagy hogy immár a munkások és parasztok állama vagyunk, hanem azt, hogy a „kínai nép talpra állt”. (104 o.) Nofene; népnemzeti érdemeket hangoztat a kommunista Maoval kapcsolatban, míg a hazai népnemzeti (és nem népirtó) jobboldalt csak pocskondiázza. Elfogultságából is származtatható aránytévesztésének szimbolikusan (is) beszédes példáját adja Aczél, amikor könyve vége felé felteszi a kérdést, hogy miért nem maradhatott Budapesten köztéren Varga Imre Kun Béla-szobra, ha egyszer a Franco-diktatúrát „kiszolgáló” Dali-szobrokat sem tüntették el Spanyolország köztereiről. (305. o.). Erre már nekem is eszembe jut egy kérdés: ki a gyógyíthatatlan kommunista? Aki Kun Béla szobra után sír. Aczél elmeséli, hogyan került 1986. január 1-jei hatállyal az MTV Híradójának főszerkesztői tisztségébe, és azt, hogy milyen változtatásokat eszközölt a műsorban. Az egyik lényeges változtatásáról ekképpen számol be: „Azonnal likvidáltam a napi kül- és belpolitikai kommentárokat. Úgy gondoltam, hogy a magyar dolgozó nép elég érett már az önálló gondolkozásra, nem kell a szájába rágni, hogy mit gondoljon erről vagy arról.” Az idők változnak, mondhatni, hiszen Aczél Endre a rendszerváltás után a Nap-kelte műsorban hosszú évekig jelentkezett tévés jegyzeteivel, azzal a műfajjal, amit másokról szólva könyvében „hangos törprengésnek” aposztrofált. Egyébként az a mód, ahogy Aczélt a Magyar Televízióból 1990 januárjának legelején kirúgják – erről is beszámol könyvében –, valóban méltatlan, és emberileg tökéletesen meg lehet őt érteni, amiért a rendszerváltó erők nem nyerték el a szimpátiáját, de sajna ez az egyéni sérelem az ítélőképességére is kihatott, ezért nem is titkoltan minden szimpatikusabb neki a baloldalon, mint a jobboldalon, legyen szó akár bel-, akár külpolitikáról. A fenti megállapítás alátámasztására megemlítem még, hogy a könyv utolsó előtti, Magántörténelem című fejezetében megsokasodnak az idézőjeles alcímek, mintegy jelezve, hogy Aczél most mítoszokról, tévhitekről rántja le a leplet. Ilyen megközelítésben ír „A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról”, „A hazugságról” vagy a már említett „Magyarverésekről”, de még a Teller- és a Szolzsenyicin-mítoszok tisztázására is futja az erejéből. Vannak azért jó meglátásai is, ilyenek például a kereskedelmi csatornák által gerjesztett kulturálatlanságspirálra vonatkozó megjegyzései (297. o.), és érdekes dolgokat említ pekingi vagy londoni tudósítóskodásának idejéből is. Amit még elmondhatunk Aczél egy interjúban kentaurnak nevezi könyvét, bennem azonban egy ennél halucinogénabb szörny képzetét kelti ez a kötet, amely nem csupán két, de sokkal több elem egybegyúrásából áll össze. A könyv ugyanis genealógiával indul, majd Aczél saját sorsának alakulását ismerteti az olvasókkal. Ezen tapasztalástaglalások során meglepően sokat foglalkozik gasztronómiai megfigyelésekkel, itt-ott egy-két vicc, anekdota is becsúszik a szövegbe, majd egészen váratlanul filmelemzésekbe bocsátkozik, hogy aztán kacskaringós úton-módon, könyve utolsó harmadában végérvényesen a politikai publicisztika terepére keveredjen. Ez a tematikai összevisszaság engem arra enged következtetni, hogy Aczél egy meghatározott terjedelmű, de meg nem határozott tartalmú könyv megírására kapott felkérést, melynek meglehetősen szűkös határidőn belül eleget kellett tennie. Egyébként a már említett interjúban Aczél be is vallja, hogy két hónap alatt írta meg a könyvet. Azért is lett ilyen, szerintem. A könyv címe látszólagos semmitmondása ellenére mégiscsak nagyon beszédes. Aczél megírhatta azt, amit elfogultsága, politikai el- és lekötelezettsége, öncenzúrája, szelektív memóriája megírni engedett. És ha figyelembe vesszük azt, amit az Acsádi nevű ügynökről tudni vélünk (érdekes, ebben a könyvben Aczél tagadja, hogy ügynök lett volna – 310. o.), akkor még az is feltételezhető, hogy azt írta meg, amit az állambiztonsági szervek megírni engedtek neki. E könyvből elfogulatlan elemzésre kevéssé kapható, de azért tehetséges, és a lehető legjobban élni kívánó ember képe rajzolódik ki, aki e vágyait teljesítendő megkötötte a maga nem is kompromisszumát, de baráti szerződését a kommunista rendszerrel, melynek nyomán kiélvezhette annak az előnyeit. És ezekről az előnyökről előszeretettel ír Aczél Endre. Persze csak azokról, amelyekről írhatott. Aczél Endre: Amit megírhatok, Alexandra Kiadó 2009 Pap István ---------------------- Aczél tagad, Pomogáts saját magát helyesbíti Aczél Endre januári nagyváradi látogatása az anyaországi média egy szeletének érdeklődését is felkeltette, annak idején többek között a Magyar Nemzet számolt be a sokakban felháborodást és nemtetszést kiváltó könyvbemutatóról. A napilaphoz elküldött replikájában a publicista határozottan tagadja, hogy besúgó lett volna, ennek bizonyságául hivatkozik a Magyar Köztársaság „egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott III. sz. bizottsága (közkeletű nevén átvilágítóbizottság) 3.B/XVI-427/2003-10 számú, 2004. január 13-án kelt határozatára, amely megállapította, hogy Aczél Endre a volt BM III/III-as csoportfőnökségénél semmilyen szolgálatot nem teljesített”. Ezen túlmenően Aczél azt is tagadja, hogy Amit megírhatok című kötetének váradi bemutatóján – mint ahogy arról a helyi sajtó beszámolt – nyíltan beszélt volna arról, hogy a Magyar Távirati Iroda pekingi és londoni tudósítójaként rendszeresen írt jelentéseket a kommunista titkosszolgálatnak. „Viszont soha nem tagadtam – Nagyváradon, az ottani közönségnek is elmondtam –, hogy „visszautasíthatatlan” felkérésre, hasonlóan a Nyugaton dolgozó magyarok ezreihez, készítettem politikai elemzéseket a brit bel- vagy külpolitika ilyen-olyan fordulatairól az akkori magyar szerveknek. Csináltam, amihez értettem, mást nem is kértek tőlem. A sors megkímélt attól, hogy „jelentsek” arról, mit mondott a magyar szomszéd, kolléga vagy munkatárs. Ezért nem voltam soha besúgó” – állítja Aczél. A publicista váradi szerepeltetését egyébként akkor Pomogáts Béla irodalomtörténész is helytelenítette, sérelmezve, hogy a Magyar Kultúra Hetéhez köthetően olyan budapesti újságírót hívtak meg, aki büszkén dicsekszik azzal, hogyan szervezte be őt a kommunista Magyarország titkosszolgálata. A Magyar Nemzethez elküldött válaszában viszont Aczél hivatkozik Pomogáts neki küldött e-mailjére, amelyben a Magyar Írószövetség volt elnöke már visszakozik: „Valóban szóvá tettem, egyébként név nélkül, hogy nem tartom igazán szerencsés dolognak, hogy Nagyváradon a hivatalos ünnepség középpontjába az újságírást és nem az irodalmi kultúrát állítják, minthogy a magyar sajtónak saját ünnepe van, a magyar kultúrának pedig ez az egyetlen napja. Minden egyéb információ téves, nem is tudom, hogy jelenhetett meg olyan írás, ami ezeket a kijelentéseket nekem tulajdonítja…” Holott a jelen lévő váradiak pontosan emlékeznek, mit mondott valójában Aczél és Pomogáts… (Krónika) Krónika (Kolozsvár) 2012. március 21.Méltó emléket állítottak Szalárd nagy szülötténekBihar megye – Nagyon fontos a helyi hagyományok, értéke óvása hangzott el március 18-án, vasárnap Szalárdon, amikor ennek jegyében felavatták a helyi születésű Szalárdi János (1601-1666) krónikás szobrát a nevét viselő emlékparkban. Az iskola névadására is sor kerülhet. A helyiek egy régi álma teljesült azzal, hogy vasárnap felavathatták Szalárd központjában I.Rákóczi György titkárának, a Gyulafehérvári Levéltár őrzőjének, Szalárdi János krónikásnak a szobrát. Az ünnepség a református templomban kezdődött, ahol a községhez tartozó Jákóhodos református lelkésze, Mikló István Boldizsár hirdetett igét, egyebek mellett kifejtve, hogy eleinkre emlékezve is elsősorban Istenre figyeljünk, mert a hitből fakadó cselekedet tesz képessé a célok elérésére. Borzási Gyula helyi lelkész röviden arról beszélt, hogyan jutottak el a Szalárdi-szobor avatásáig, majd nagyobb lélegzetű előadást tartott az Erdély aranykorának nevezett időszakról, ismertetve a történelmi összefüggéseket. Helytörténeti esemény A kórus szolgálata után az ünneplők huszárok, a Vitézi Rend tagjainak, valamint a helyi baptista közösség fúvósainak vezetésével vonultak a községközponti parkba, ahol Nagy Miklós polgármester köszönte meg mindenkinek a szoborállításhoz nyújtott segítséget, díszokleveleket is átadva. Körösi Tünde Dsida Jenő Psalmus Hungaricusából adott elő részletet, majd Nagy Miklós és Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezetője leplezte le Deák Árpád szobrászművész alkotását. A felszólalók sorában Cseke Attila szenátor egyebek mellett arról beszélt, hogy az esemény bár nem kerül be a történelemkönyvekbe, nagyon jelentős a helyi közösségnek, hiszen fontos a helyi értékek megbecsülése. Pető Csilla képviselő Szalárdi életútját bemutatva úgy értékelte, az egykori jobbágygyerekből lett krónikás példája azt üzeni, hogy érdemes tanulni és dolgozni, nekünk pedig kötelességünk szellemiségét tovább vinni. Helyretehető történelem Lakatos Péter, az Állami Számvevőszék tanácsosa kifejezte reményét, hogy a történelemkönyvek úgy fognak “átalakulni”, hogy azokban méltó helyükre kerüljenek a magyarság nagyjai – erre az új tanügyi törvény módot ad. Vajon a korabeli erdélyiek is aranykornak értékelték-e a ma annak nevezettet, hiszen Szalárdi egyenesen Siralmas éneknek nevezte krónikáját? – tette fel a kérdést Szabó Ödön annak kapcsán, hogy vannak, akik az RMDSZ mai politikáját is katasztrófaként állítják be. Ehhez kapcsolódóan folytatta: egyensúlykereső politikája miatt kortársai egyenesen “Mohamedán Gábornak” csúfolták azt a Bethlen Gábort, akit ma már joggal nagy politikusnak tartunk, sőt, alapítványt neveztek el róla az otthon egy tábort, Erdélyben viszont a választás szabadságát hirdetők, és “nevét olyanok veszik szájukra, akik minket román-bérencnek neveznek”, fejtette ki Szabó Ödön. Iskolai névadás Nagy Miklós polgármester bejelentette: a márciusi önkormányzati ülésen megszavazzák, hogy az iskola felvegye Szalárdi János nevét, ennek kapcsán Fazekas Tibor iskolaigazgató adott hangot örömüknek. Mindezek után a szobrot Mikló István Boldizsár, Borzási Gyula, továbbá Kucharszki Zoltán hegyközszentimrei református, és Kovács Gyula helyi baptista lelkész áldotta meg, majd koszorúzásokra került sor. A Himnusz éneklése után a vendégeket és meghívottakat szeretetvendégség várta. Rencz Csaba erdon.ro 2012. október 6.KILYUKADT A VÉDŐHÁLÓ? A magyar, illetve az RMDSZ-es képviselőket, szenátorokat a román közvélemény tisztességes férfiaknak tartotta, s az Isten druzsbájaként emlegetett Verestóyn kívül sokáig nem kapcsoltak korrupciós botrányt magyar honatya nevéhez. Idén robbant a Borbély-ügy, egy lakásfelújításhoz kapcsolt korrupciós vád, de nagyságrendje miatt inkább áldozatnak láttatta a volt környezetvédelmi minisztert, és a parlament sem hagyta jóvá az ügyészségi kivizsgálás folytatását.A bukaresti újságok cikkeztek ugyan a Lakatos Péter, Kerekes Károly, Pethő Csilla Mária vagy Máté András Levente nevéhez köthető törvénytelenségekről, de az RMDSZ vezetésének mindig sikerült elsimítania az ügyeket. Olosz Gergely esetében a szövetség védőhálója kilyukadt, s minden bizonnyal a parlament védelmét sem nyeri el, hisz nem töltött be miniszteri funkciót. (Puterea) Hírsaláta, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. október 9.Adóhátralék miatt árverezik a magyar kormánypénzből megépített váradi Ady-központotÁrverésre bocsátotta a helyi önkormányzat a nagyváradi Ady Konferencia Központot. Az RMDSZ-közeli Mecénás Alapítvány által építtetett ingatlan körül fennállásának tíz éve alatt sok volt a vita, a központ ugyanis olyan magyarországi kormánytámogatásból jött létre, amelyet eredetileg nem az alapítvány, hanem a Királyhágómelléki Református Egyházközség (KRE) nyert el, ráadásul a teljes támogatási összeg sorsát ma is homály fedi. A váradi önkormányzat honlapján meghirdetett árverés tényét a városháza gazdasági osztálya is megerősítette lapunk érdeklődésére. Kalapács alatt. A nagyváradi önkormányzat holnap árverezné a sokat vitatott Ady-központot Mint elmondták, az ok az, hogy az alapítvány 2006 óta nem fizetett ingatlanadót a városnak sem a jelenleg konferencia-központként működő, befejezett épületre, sem a mellette részben felépült, majd félbehagyott másik ingatlanra, amely a tervek szerint szállodaként és termálfürdőként szolgált volna. A honlapon olvasható hirdetményben az áll, hogy a város telkén álló épületek kikiáltási ára 763 ezer lej a befejezett, illetve 128 ezer lej a befejezetlen épület esetében. A konferencia-központ 787,5 négyzetméternyi beépített területen áll, amelyből 594 négyzetméter a hasznos felület, a félbehagyott termálhotel pedig nagyjából 1000 négyzetméteres területen fekszik. A termálhotel munkálatai évek óta állnak, jelenleg csak a tartóoszlopok vannak meg belőle. Amennyiben most nem sikerül vevőt találni az épületekre, az árverést újra meg kell hirdetni, ám akkor már csak az eredeti kikiáltási ár 75 százalékáért, majd, ha úgy sem lesz eredmény, a feléért. Az elmaradt adók összege eléri a 200 ezer lejt. A végrehajtást meghirdető gazdasági osztály a Krónika kérdésére egyébként tegnap délután közölte, hogy egyelőre senki nem nyújtott be ajánlatot az épületek megvásárlására, ám erre a mai nap folyamán még sor kerülhet. Az árverés időpontja október 10., reggel fél kilenc. A jelentkezéshez a kikiáltási ár tíz százalékát kell letétbe helyezni. A honlapra felkerült dokumentáció szerint kényszervégrehajtásnál az illetékes szervnek nem kötelessége az érintettet, ez esetben a Mecénás Alapítványt kihallgatni. Szabó: nem lesz árverés Szabó Ödön, az alapítvány igazgatója és a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke mindezek ellenére biztos abban, hogy az árverésre egyáltalán nem kerül sor, a Mecénás ugyanis – amelyet a politikus szerint csak pénteken értesítettek a kényszervégrehajtásról – tegnap adóátütemezési kérelmet nyújtott be az önkormányzathoz. Szabó elmondása szerint a befejezetlen épületekre a tulajdonosnak becsült adóösszeget kell fizetnie, ennek újraszámolását kérik a várostól, amely szerinte addig nem viheti végbe az árverezési procedúrát, amíg az alapítvány kérésére nem válaszol. Szabó Ödön egyébként állítása szerint nem tudja, pontosan mit és mennyit nem fizetett ki az alapítvány az épület után, ugyanis az adófizetés szerinte könyvelőségi ügy. A politikus szerint az újraszámolási kérelemre még a héten választ kell kapniuk, addig pedig az árverésre biztosan nem kerülhet sor. Az ügyvezető elnök emellett azt is megjegyezte: szerinte nem véletlen, hogy épp választási kampány előtt kerül terítékre az ügy. Szilágyi: gyanús az ügy Mi is többször írtunk arról, hogy a KRE korábbi püspöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő rendszeresen felhívta a figyelmet az Ady-központ körüli problémákra, hiszen 2002-ben, még az ő püspöki szolgálata alatt veszítette el a komoly, 320 millió forintos támogatást az egyházkerület. A KRE egyébként nem váradi konferencia-központ építésére, hanem egy érmindszenti Ady-emlékhely és -zarándokhely létrehozására kapta volna a jelentős anyagi segítséget. A képviselő brüsszeli irodavezetője, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Szilágyi Zsolt tegnap lapunknak kijelentette: személyesen és a néppárt nevében is mélységesen elítéli az RMDSZ ténykedését, meggyőződése ugyanis, hogy a szövetség szándékosan játszik a központ árának leverésére, illetve az ingatlan magánkézbe vételére. „Rettentően gyanús ez az ügy. A magyarországi kormánytámogatás 320 millió forint volt, s most 55 millió forintnak megfelelő összegért bocsátották árverésre az ingatlant. Nem tudom, hogy szándékosan nem fizették rá az adókat vagy hanyagságból, de a jelek szerint a cél az, hogy a magyar adófizetők pénzéből épített ingatlant tíz év után magánkézbe játsszák át” – fogalmazott Szilágyi Zsolt. Az EMNP-alelnök szerint egyébként ez pontosan beleillik a Bihar megyei RMDSZ eddigi ténykedésébe, meglátása szerint ugyanis a szövetség éppúgy prédálja most el annak a lehetőségét, hogy Ady Endre számára méltó emlékhely épüljön, mint ahogy máskor is elprédált egyéb magyar ügyeket. Szilágyi Zsolt azt ígéri, a továbbiakban is figyelemmel követi az ügy alakulását. Már megpróbáltak túladni rajta? Idén januárban egyébként – mint arról beszámoltunk – Tőkés László arra hívta fel a figyelmet, hogy értesülései szerint az RMDSZ már korábban túl szeretett volna adni a központon. Az EP-képviselő akkor azt mondta: „a Bihar megyei RMDSZ négyesfogata”, amely megegyezik a Mecénás Alapítvány vezetőségével – Kiss Sándor, Lakatos Péter, Biró Rozália, Szabó Ödön – egy Forró Tamás nevű, „kétes hírű üzletember” közvetítésével vált volna meg az Ady-központtól 75 millió forintért, a tranzakció azonban meghiúsult. Tőkés akkor rámutatott, a két összeg – tehát a támogatásra kapott pénz és az állítólagos eladási ár – közötti szembeötlő különbség okkal ébreszt gyanút a pályázati pénz felhasználása iránt. Szabó Ödön akkor hazugságnak nevezte Tőkés kijelentését, hozzátéve: semmiféle Forró Tamást nem ismer. Vizsgálódik a magyar kormány Tőkés ugyanakkor már többször is felhívta a mostani magyar kormány figyelmét arra, hogy az MSZP-kormányzás alatt Magyarországon elkövetett korrupciós ügyekkel párhuzamosan vegye górcső alá az erdélyi magyar politikum berkeiben ugyanazon időszakban végbement kétes ügyeket, amelyeknek szerinte egyik legjobb példája az Ady-központra kapott támogatás „elcsatornázása.” Lapunk még tavaly novemberben jutott egy olyan dokumentum birtokába, amelyből világosan kiderült, hogy az elszámolási folyamatot az Orbán-kormány valóban el is kezdte. Forrásaink akkor azt feltételezték: a 2002. augusztus 1-jén bejegyzett Mecénás Alapítványt éppen azért hozták létre, hogy az átirányított 320 millió forintot (1,1 millió euró) a szervezet fogadni tudja. Noha alapító okirata szerint az alapítvány arra hivatott, hogy évente tíz magyar és tíz román diáknak nyújtson tíz hónapig havi 200 lejes ösztöndíjat, a Mecénás csak a nagyváradi önkormányzat 2003. január 30-ai ülésén megszavazott határozat alapján kapott – 49 évre ingyenes használatra – egyhektáros építési telket, amelynek fejében vállalta a fiatalok támogatását. A telekre az Ady Konferencia Központ 320 millió forintos beruházásának elkezdése érdekében volt szükség. A Krónika birtokába jutott feljegyzés rávilágít, hogy miközben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egy pályázat elbírálása nyomán irányozta elő a támogatási összeget a KRE-nek, a Medgyessy-kormány nem pályázat útján szerződött a Mecénással, sőt a megállapodásból kizárta a Tiszántúli Református Egyházkerületet, holott eredetileg a pénzfelhasználás szempontjából jelentős kitételként szerepelt, hogy a projekt csak a magyarországi egyház közreműködésével valósítható meg. Nagy Orsolya Krónika (Kolozsvár) 2012. október 10.Az EMNP elszámoltatná a Mecénás AlapítványtAz Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) felszólította a nagyváradi Mecénás Alapítványt, hogy számoljon el 264 millió forinttal; az összeg az Ady-központ felépítésére kapott magyarországi támogatás, és az árverésre bocsátott ingatlan kikiáltási ára közötti különbség. A magyar kormánypénzből épült létesítmény akár magánkézbe is kerülhetett volna, miután az RMDSZ-közeli Mecénás Alapítvány hat éven át nem fizetett ingatlanadót az épületkomplexumért, emiatt az önkormányzat árverésre bocsátja azt. Az alapítvány kedd délután közölte: befizette az elmaradt adóhátralék egy részét az önkormányzathoz. Az EMNP azt kéri a Mecénás Alapítvány vezetőitől, hogy hozzák nyilvánosságra, mennyibe került az építkezés, és hogyan került felhasználásra a magyar kormánytól kapott 320 millió forint. Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke az épület mellett kedd délután tartott sajtótájékoztatóján felidézte, az Ady-központ felépítésére a Medgyessy-kormány idején pályázat és megvalósíthatósági tanulmány nélkül kapott 320 millió forintot az RMDSZ Bihar megyei vezetői által létrehozott Mecénás Alapítvány. Feltette a kérdést: vajon van-e összefüggés az Ady-központ ügye és azon tény között, hogy Markó Béla volt RMDSZ-elnök tíz nappal ezelőtt Nagyváradon találkozott Bajnai Gordon volt miniszterelnökkel, Kuncze Gábor volt belügyminiszterrel és Kovács László volt külügyminiszterrel. Az Ady-központ előtt megtartott rendkívüli sajtótájékoztatón az EMNP arra hívta fel a figyelmet: nem lehet véletlen, hogy az RMDSZ politikusai 2006 óta nem fizettek adót, ugyanis nehezen képzelhető az el, hogy a 320 millió forintból nem futotta a körülbelül 14,3 millió forintnak megfelelő ingatlanadó befizetésére. Elmondták: sajnálatos, hogy a magyar közpénzből készült beruházást most, az adóhátralék miatt – az október 10-i árverésen – bárki megvásárolhatja, mindössze 56 millió forintnak megfelelő összegért. Szilágyi Zsolt kijelentette: az Ady-központ a Bihar megyei RMDSZ csődje. „Ugyanígy herdálják el a magyar ügyek képviseletét, ahogy elherdálták azt a magyar pénzből tervezett központot, amely eredetileg Ady Endre költőnk számára állított volna emléket” – tette hozzá a néppárti politikus, aki szerint az is gyanús, hogy éppen azután írják ki a licitet, miután Bajnai Gordon, Kuncze Gábor, Kovács László és Markó Béla Nagyváradon egyeztettek. Szilágyi ugyanakkor összeférhetetlennek tartja, hogy az a Lakatos Péter felelt az adóhátralék miatt árverésre kerülő Ady-központ projektjéért, akit nem is olyan régen az Állami Számvevőszék új vezetőtanácsi tagjának neveztek ki, mely intézmény a pénzügyi visszaélések visszaszorítására hivatott. Szilágyi emlékeztette a sajtót, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma eredetileg – az akkor még Tőkés László püspök által vezetett – Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek irányozta elő a pályázat útján elnyert összeget egy érmindszenti zarándokhely megvalósítására. A Medgyessy-kormány úgy változtatta meg a 320 millió forint sorsát, hogy a Mecénás Alapítványnak még csak megvalósíthatósági tanulmánya sem volt az Ady-központra. Csomortányi István, a párt szervezési igazgatója rámutatott arra, hogy nem ez az első alkalom, amikor a Bihar megyei RMDSZ különböző egyesületek révén gyanús ingatlanügyleteket visz véghez. Mint mondta: még nem zárult le az az eljárás, amelyet az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) indított Biró Rozália ellen az úgynevezett Léda-ház kapcsán. Az érdekellentét abban áll, hogy Nagyvárad egykori alpolgármestere úgy bocsátotta a Partium Alapítvány rendelkezésére a váradi ingatlant, hogy az nem is volt a város tulajdonában. „Ne felejtsük el, hogy a Partium Alapítvány alapítója és vezetőtanácsi tagja maga Biró Rozália” – mondta Csomortányi. Az Ady-központ kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a létesítmény kulturális célokat szolgálna, mindeddig egyetlen ilyen jellegű eseményt sem tartottak itt. Voltak azonban bálok, esküvők, sőt egy időben a Hit Gyülekezete nevű szekta is itt tartotta gyűléseit, mutatott rá. Zatykó Gyula régióelnök a sajtótájékoztató végén elmondta: a magyar közösségnek felelősségre kell vonnia mindazokat, akik hibáztathatóak a kialakult helyzetért. ( Fizet a Mecénás az önkormányzatnak Kedd délután a Mecénás Alapítvány közleményben reagált az Ady-központtal kapcsolatos állításokra. Mint írják: az alapítvány pályázat útján kapott támogatást. Az ingatlan felépítéséhez a támogatási keret nem volt elegendő. A biztosított forrásokkal az alapítvány tételesen elszámolt. Az ingatlan részleges átadására – konferencia központ – sor került. Az önkormányzat adószakértői olyan területekre is róttak adót, amelyek nem kerültek átadásra, végső cél szerinti használatbavételre. Az önkormányzat, illetve alapítvány közötti adótörvénykönyvi különböző értelmezések okán kialakult egy, az önkormányzat részéről egyoldalúan megállapított adóhátralék. Az alapítvány fizetés átütemezési kérelmet nyújtott be az önkormányzathoz. A mai napon az első részlet a közintézmény számlájára befizetésre került. Az alapítvány továbbra is fenntartja különvéleményét az adótörvénykönyv civil szférára vonatkozó részeinek értelmezésére. „Mint az elmúlt 10 év minden október-novemberében, most is politikai témává válik az alapítvány által elnyert pályázati támogatás. A 2012-es évben ez hatványozottabban igaz, hisz parlamenti választási időszak következik Romániában. Az alapítvány nem kíván ilyen jellegű vádaskodásokban részt venni.” - áll a Mecénás Alapítvány közleményében.) Krónika (Kolozsvár) 2012. október 10.Árverezik az Ady-központotAdóhátralék miatt árverésre bocsátotta a nagyváradi önkormányzat a magyar kormánytámogatással épült nagyváradi Ady-központot. A mára kiírt árverésen 763 ezer lejes kikiáltási áron bocsátják árverésre az 594 négyzetméteres Ady Endre Konferencia-központot, és 128 ezer lejes kikiáltási áron azt a melléje elképzelt szállodát, amelynek csak a vázszerkezete épült meg. Az épületegyüttes felépítésére az RMDSZ Bihar megyei vezetői által létrehozott Mecénás Alapítvány 320 millió forintos támogatást kapott a magyar államtól. A nagyváradi önkormányzat a be nem fizetett ingatlanadót próbálja behajtani az árverezés útján. Szabó Ödön, a Mecénás Alapítvány ügyvezető igazgatója szerint nem kerülhet sor az árverésre, az alapítvány ugyanis az adóhátralékai kifizetésének az átütemezését kérte. Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének az ügyvezető elnöki tisztségét is betöltő politikus nem tartotta véletlennek, hogy éppen a választási kampány előtt került terítékre az ügy. A nagyváradi polgármesteri hivatal gazdasági osztályának illetékese, Gabriel Torjoc szerint iktatták az alapítvány kérvényét az adóhátralék kifizetésének átütemezéséről, az adós akkor kaphat hat hónapos fizetési haladékot, ha a tartozás egy részét törleszti. Torjoc szerint az alapítvány 2006 óta halmozta fel a mintegy 230 ezer lejes adóhátralékot. Szabó Ödön úgy nyilatkozott: kifizetik az adóhátralékot, s adományokból teremtik elő a tartozás törlesztéséhez szükséges összeget. Az EMNP tegnap felszólította a Mecénás Alapítványt: számoljon el 264 millió forinttal; az összeg az Ady-központ felépítésére kapott magyarországi támogatás és az árverésre bocsátott ingatlan kikiáltási ára közötti különbség. Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke szerint az alapítvány adótartozása az RMDSZ korábbi parlamenti képviselőjén, Lakatos Péteren, a projekt egykori felelősén kérhető számon. Csomortáni István, a párt partiumi szervezési igazgatója kijelentette: az Ady-központ soha nem szolgálta a bihari magyar kulturális életet, az ingatlant a Mecénás Alapítvány esküvők, bankettek szervezésére, valamint a Hit gyülekezet rendezvényeire adta bérbe. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. október 30.Visszatér Szentjobbra a közigazgatásTöbb mint húsz éves folyamat eredményeképpen visszakerül Szentjobbra az onnan 1968-ban elvitt polgármesteri hivatal. Az ügy részleteiről Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke számolt be, elárulva azt, hogy 1990 óta folyamatosan felvetődik ez a kérdés. Az előző önkormányzati ciklusban indították el a helybeliek a konkrét átköltöztetési folyamatot Zatykó István akkori polgármester kezdeményezésére. Referendumot is szerveztek a községhez tartozó négy településen, Berettyócsohajon, Szentjobbon, Farnason és Csanáloson, és mivelSzentjobbon egyedül több lakos van, mint a három másik településen együttvéve, ezt a referendumeredménye is tükrözte. Szabó Ödön hozzátette, hogy össze kellett állítani egy dokumentációt, melyben azt kellett bizonyítani, hogy infrastrukturális szempontból alkalmas Szentjobb arra, hogy községközpont legyen. Ennek a követelmények eleget is tett a falu, hiszen a megyei tanács már korábban támogatta abban, hogy egy épületet vásároljon a falu a központban, amelyet aztán szintén a megyei tanács támogatásával újítottak fel. A Bihar megyei kormánybiztosi hivatal a múlt hónapban adta ki a községközpont-költöztetésre vonatkozó pozitív véleményezését, így már nem volt akadálya a vonatkozó törvény parlamenti előterjesztésének. Szabó Ödön aláhúzta, hogy a törvénytervezetet a Bihar megyei RMDSZ-es honatyák nyújtották be. Ennek a tervezetnek az esetében a Szenátus a döntő ház, és mivel közigazgatásra vonatkozó törvényről van szó, ezért nem a szavazáskor jelen lévő, hanem az összes funkcióban lévő szenátor többségének igen szavazatára volt szükség ahhoz, hogy a tervezet törvényerőre lépjen. Ez azt jelenti, hogy minimum hatvankét szavazatra volt szükség a tervezet elfogadásához, és a kedden a Szenátusban lezajlott parlamenti ülésen éppen ennyi igen szavazatot kapott az előterjesztés, vagyis az RMDSZ-es honatyákon kívül voltak kormánypárti, és PDL-s szenátorok is, akik megszavazták azt. Szabó Ödön kifejtette, hogy több érvet sorakoztatott fel az RMDSZannak érdekében, hogy ebben az ügyben a kedvező döntés megszülethessen. Ezek között az érvek között szerepelt az, hogy Szentjobbon többen laknak, mint a három másik településen együttvéve, ugyanakkor fontos tényezőnek számított az, hogy lezajlott egy érvényes és eredményes referendum, amely tanúsította, hogy a lakosok többsége a polgármesteri hivatal átköltöztetése mellett tette le a voksát. Az átköltöztetéshez megvan a szükséges infrastruktúra is, és nem utolsó sorban a jövőben kevesebb ember kell majd más teleülésre utazzon annak érdekében, hogy ügyeit intézze. Négy év munka Cseke Attila szenátor- aki Lakatos Péter volt parlamenti képviselővel közösen a tervezetet előterjesztette- az Erdély Online-nak kiemelte: kiemelte: ami történt, az az elmúlt négy év közigazgatási, illetve parlamenti munkájának az eredménye. Úgy vélte: az átszervezésről szóló törvény is azt bizonyítja, mennyire fontos az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság parlamenti jelenléte, hiszen ez esetben is úgynevezett organikus törvényről volt szó, vagyis pont annyi (62) szavazatra volt szükség az elfogadásához, ahány igen-voksot végül kapott. Ha egy szenátor is hiányzott volna az RMDSZ-frakcióból, akkor valószínűleg a törvényt nem fogadják el, illetve arra is szükség volt, hogy a hét RMDSZ-szavazathoz megszerezzék a 62-ig fennmaradó vokskülönbséget. Hangsúlyozta: tulajdonképpen egy igazságtalanságot vagy jogtalanságot korrigáltak ezzel, hiszen amikor 1968-ban közigazgatási átszervezés volt, a községközpontot elhelyezték a legnagyobb, és egyben legmagyarabb településről, és ekkor keresztelték át a mostanig használt névre. Pap István erdon.ro 2013. március 4.Éles hangú bírálatokAz RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülésének szombati országos tanácskozásán, amelyen az RMDSZ főtitkárságának képviseletében jelen volt Juga Tibor, valamint Kerekes Károly képviselő, határozatot fogadtak el, amelynek értelmében az országos tanács felhatalmazza a tömörülés elnökségét, hogy a májusi kongresszus határozatainak, illetve az új alapszabályzatnak megfelelően végezze el a szükséges egyesítéseket és módosításokat saját alapszabályzatában. Az esetleges módosításokat tartalmazó körlevelet a módosítások elvégzésétől számított 30 napon belül az elnökség köteles eljuttatni a területi szervezetekhez és az RMDSZ főtitkárságához. A tanácskozáson Gulácsy Pál szervezési alelnök azt nehezményezte, hogy az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsában a platform csak két taggal képviseltetheti magát, holott a platform létrehozásához legalább három megyéből kell 150-150 tagot toborozniuk. Így egy megye mindig hátrányos helyzetbe kerül. A hamarosan sorra kerülő RMDSZ-kongresszusra utalva jelentette ki: azzal kezdjük a kongresszust, hogy semmit sem adunk az alapszabályzatra. Ezzel kapcsolatosan egyfajta ajánlást is megfogalmaztak: azt ajánlják az RMDSZ-nek, hogy tartsa be a saját alapszabályzatát, mert ha ő maga nem teszi meg, mit vár a román pártoktól? "Én vagyok Móricka az SZKT-ban" Kira Miklós ügyvezető elnök szerint ő a Szövetségi Képviselők Tanácsának Mórickája, akinek mindenről az, vagyis a szociális problémák jutnak eszébe. Minden tanácskozáson felszólal, de a felszólalásaira soha senki nem reagál. Az elnök a felszólalásokra a szokásos módon reagál: rendszeresen mellőzi az általa felvetett problémákat. Ugyanakkor felemlegette: a kolozsvári sajtó sem közöl baloldali cikkeket. Véleménye szerint az RMDSZ azért veszíti el az emberek bizalmát, mert nem foglalkozik a szociális problémákkal, számára a szavazó csak akkor fontos, amikor szükség van a szavazatára. Az RMDSZ változtasson az irányelvein! Hollandus József szerint az RMDSZ azért veszít szavazatokat, mert megtagadta korábbi önmagát. Amikor belépett a politikai porondra, akkor nem volt jobboldali. Az RMDSZ azért jött létre, hogy a magyar dolgozó népet képviselje a parlamentben. A magántulajdon megszületésével erősen jobboldalivá lett, a kormányt segítette, s elveszítette a nép bizalmát. Nem csoda, ha a következő választásokon senki sem fog rá szavazni. – Nyomatékosan felhívom az RMDSZ figyelmét: ne felejtse el, hogy megalakulásakor a széles néptömegeket képviselte, nem a PNL-t vagy a PDL-t, akik ellopták a javakat, elárulták a népet. Változtasson irányelvein, ha szavazatokat akar kapni! Fiatal, jó megjelenésű, felkészült képviselőkre lenne szükség Bánhegyesi József gazdasági alelnök szerint az RMDSZ-nél nincs hitelesebb magyar politikai alakulat Erdélyben. A másik két magyar párt karrieristákból áll, de úgy gondolja, az RMDSZ-nek oda kellene figyelnie, kit küld a parlamentbe. Hiteles-e az illető, tud-e megfelelően vitatkozni, érvelni a televíziókban? Kijelentette: büszke Frunda Györgyre és Eckstein Kovács Péterre, büszke volt Lakatos Péterre is, de ő elárulta, otthagyta választóit. Mint mondta, zavarja az embereket, hogy azok közül, akiket kipécéznek a tévékben, amiatt például, hogy a családtagjaikat alkalmazzák, sok a magyar. Véleménye szerint egy képviselőnek fiatalnak kellene lennie, jól kell tudnia románul, jó megjelenésűnek kellene lennie. Bűnbakot kellett találni… Mivel felvetette, hogy miért nem jutott be Frunda György a parlamentbe, Gál Éva, az SZDT elnöke elmondta, hogy ő egyike azoknak az – RMDSZ főtitkára szerint "kárt okozó" – önkénteseknek, aki 23 éve minden szabad idejét arra fordította, hogy az RMDSZ érdekeit szolgálja, mint kiderült, "kárt okozva". Elmondta, hogy bár nagyon lecsökkent a magyarok száma, Frunda György a marosvásárhelyi szavazatok 38%- át kapta meg a polgármester-választáson. – Ha Frunda György 38%-ot ért el, nem tudom, kinek az érdeke volt, hogy ne legyen szenátor, mert ha az RMDSZ ragaszkodott volna hozzá, nem Vásárhelyen indítja, ahol előre tudták, hogy nem juthat be a parlamentbe – jelentette ki. – Hogy kiesett, nem a vásárhelyi RMDSZ, és nem a magyarság hibája, Frunda hibája is, aki a kampányban leminősítette Nyirőt. Ha valóban minden magyar számít, akkor azokra is szükség lett volna, akik szeretik Nyirőt… Bűnbakot kellett találni, valakire rá kellett kenni, ránk kenték – jelentette ki Gál Éva. Akinek nem tetszik, mehet? Dr. Benedek István szerint az RMDSZ-ben kiszorítósdi folyik, egyre inkább a pártosodás irányába halad, ami nem jó. Elmondta, hogy négy évvel ezelőtt az RMDSZ felső vezetése eldöntötte, ki legyen a városi elnök, azonban a körzetek másként döntöttek, s ő lett az elnök. A felső vezetés azonnal elvonult, nem gratulált neki. A választás után megkereste Markó Bélát, elmondta, hogy csapatmunkát szeretne, mert sok probléma van Vásárhelyen, és sok a tennivaló. Markó válasza az volt: attól függ, hogy támogatja-e, hogy jó felé mennek-e a dolgok. Elmondta, hogy a múlt parlamenti választáson az egyik vásárhelyi körzet jelöltje több mint 13 ezer szavazattal nem jutott be a parlamentbe, miközben egy másik alig 35 szavazattal képviselő lett. Amikor szóvá tették, a politikai alelnök azt mondta, akinek nem tetszik, mehet. Nagy luxus a "ha nem tetszik, mehet" hozzáállás, ha már minden magyar számít, jelentette ki Benedek, hozzátéve, hogy elnöksége négy éve alatt egyetlen RMDSZ-vezető sem kereste meg, azt állítják, a városi szervezet nem tett semmit, Frunda mégis 23 ezer szavazatot kapott. Az új városi elnököt tehetséges fiatalembernek tartja, és reméli, hogy ez a fiatal csapat "megmozgatja a vásárhelyieket", de arra figyelmeztetett, hogy nem kellene figyelmen kívül hagyni, hogy miközben 110-120 személy volt jelen a szavazáson, egy másik teremben 400-an gyűltek össze. Végül kijelentette: A fő nemkívánatos személy, aki miatt át kellett szervezni a városi RMDSZ-t, Benedek István volt. Ezért félreáll, ellenben a szakmában elismert, sikeres ember, a betegei tüntetni akartak mellette, petíciót, aláírásokat gyűjtöttek. Az RMDSZ-ből nem lép ki, ha ki nem rúgják, és más pártba sem áll be – jelentette ki. Mivel az RMDSZ kilenc platformja közül hat Bognár Zoltánra szavazott, Bognár lesz a platformok képviselője az alapszabályzat-módosító bizottságban. Gál Éva ugyanakkor bejelentette: bár a körzeti elnökök nem vettek részt a szervezésben, március 10-én testületileg ott lesznek a Postaréten. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely), 2013. augusztus 24.Én a magyarokat pártolom! Ti? Pontát?A Bukaresti Egyetem történelem szakos tanárának írása a www.valentinstan.com honlap Analytical menüpontjánál olvasható. A televíziós politikai vitaműsorokból ismert „laptopos professzor” pártatlanul kritikus szemléletű, a kisebbségek jogainak szakavatott ismerője és védelmezője, olyasmire vállalkozott, amire eddig egyetlen román értelmiségi sem. Valentin Stan szembefordult az erősödő és a médiában teret nyerő szélsőséges nacionalizmussal, sovinizmussal. Honlapján vitába száll elvakult nemzettársaival és hazai, valamint nemzetközi dokumentumokra hivatkozva olyan alaposan, egyúttal szellemesen védi a romániai magyarok jogait, hogy erről példát vehetnek az anyaországbeli, valamint a romániai magyar politikusok. Engedélyével, szerkesztett, rövidített formában – Lakatos Péter fordításában – közöljük a tusványosi előadását követő össztűzre, blogja kommentjeire írt válaszát. Ami „a magyarokat pártolja” kifejezést illeti, Ön azt a hibát követi el, amely felelős a történelem legsúlyosabb kegyetlenségeiért. Azt akarja sugallni, hogy nekem a románokat kellene pártolnom az evidencia ellenében? Az igazság ellenében? Az odesszai mészárlás esetében a románokat kellene pártolnom? És ami a transznisztriai lágereket illet? Ugyancsak a románokat, nemde? Ha Ön számára román az, aki a primitív nacionalizmust, az agresszív tudatlanságot, az intelligenciahiányos sokaságot megszemélyesíti, akkor sajnálom Önt. Én más románokat pártolok! Egyeseket, akik megvalósították Romániát! Egyeseket, akikről semmit nem tanítanak az iskolákban, mert gondolataik megsemmisítően hatnának a jelenkori román politikai elitre. Kit „pártolok én” és miért? Azok a románok, akiket én pártolok, Iuliu Maniu és Alexandru Vaida-Voevod. A „rossz nyelvek” azt mondják, Iuliu Maniu foglalta be a Nagy Nemzetgyűlés 1918. december 1.-jei gyulafehérvári nyilatkozatába az alábbiakat: „Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzá tartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában.” Tudja, mit jelentenek ezek a szavak az erdélyi magyarok számára? Nem a magyarok, hanem a románok által a történelembe foglalva? Példának okáért, ha ezt alkalmaznák, a romániai magyaroknak nem lenne szükségük az RMDSZ-re, nem kellene részt venniük a választásokon, mert a román lakossághoz viszonyított számarányuknak megfelelően képviseltethetnék magukat mind a Parlamentben, mind – figyelem – a kormányban. Ami a régiókat illeti, egy új közigazgatási területi felosztás előfeltétele a lakossággal való konzultáció, jelen esetben azon a Székelyföldön lakók megkérdezése, amelyet a bukarestiek semmi módon nem akarnak elismerni. Tételezzük fel, hogy Székelyföld nem létezik, illetve nincsenek is székelyek, mert a népszámláláson keveset regisztráltak (nem voltak hülyék, hogy székelynek vallva magukat a bukaresti vezetők pont annyival csökkenthessék a romániai magyarság létszámát). Mert a székely a kulturális magyar nemzet része, nyelvi és értékközösségi értelemben. Csak egyesek, nagyon kevesen, amúgy tiszteletre méltó emberek, a jellegzetes székely identitástudat iránti elkötelezettségükben vallották magukat székelynek, anélkül, hogy ez befolyásolná az országban lakó magyarok számát. De ha nincsenek székelyek, és Székelyföld nem létezik, mivel magyarázható, hogy egy román miniszterelnök, Alexandru Vaida-Voevod aláírt egy egyezményt az első világháborút lezáró párizsi Békekonferencián, amely nélkül Erdély soha nem lehetett volna a mienk. Ez az 1919. december 9.-i Kisebbségi Egyezmény. A 11. cikkelyben a szász és székely közösségek helyi autonómiájáról van szó az egyezményben megjelölt kérdésekben: „Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.” Hogyan képzelhető el a székelyek helyi autonómiája, ha Székelyföld nem létezik? Vagy létezett 1918-ban, és mi románok semmisítettük meg, miután Erdélyt elvettük? Egyúttal kiirtottuk a székelyeket is? Ez a változat jobban tetszik? Ez drámai. Mert Székelyföld ezt jelenti: történelmi hely, ahol székelyek élnek! Tudják ki is Vaida-Voevod? Hát egy nagy „áruló”, akárcsak Maniu, feltételezem. Én csak egy kisebb áruló vagyok, mert nem írtam alá semmit, amivel autonómia adható a székelyeknek. Vaida-Voevod olyan ember, akinek volt bátorsága elmenni a budapesti Parlamentbe és megmondani a magyaroknak, hogy Erdély elszakad Magyarországtól. Nehéz helyzetben volt Vaida-Voevod. Brătianu visszautasította a Kisebbségi Egyezményt, így Románia hátrányba került Párizsban. A harctéren elesett százezrek dacára elveszthettük volna Erdélyt. A Brătianu kormánynak mennie kellett. Romániát a nehéz helyzetből Vaida-Voevod mentette ki. Őt és Iuliu Maniut nem a magyarok, hanem a mi románjaink ölték meg a kommunista börtönökben. Maniu és Vaida-Voevod románok voltak a Birodalomban. Tudták, milyen jogokat tagadtak meg tőlük és harcoltak a kétfejű Birodalom széthullásáig. Erős és egész Romániát akartak, amelyben minden polgár biztos lehet, hogy a román állam őt is képviseli. Ezért foglalták dokumentumokba a kisebbségeket megillető jogokat. Románia összes hülye nacionalistája üvölt, hogy be kell tartani a trianoni szerződést, amely az I. világháború után, 1920 júniusában nekünk adta Erdélyt. Különben a trianoni szerződés nincs is már érvényben, a határokra vonatkozó előírásait átvette az 1947-es párizsi Békeszerződés, amely lezárta a második világháborút. Ezek 1996-ban bekerültek a kétoldalú román-magyar egyezménybe is. Hányan tudják, hogy a trianoni szerződésben, amely nekünk adta Erdélyt, vannak más előírások is, mint a határokra vonatkozóak? Például a 47. cikkely: „Románia Magyarországgal szemben elismeri és megerősíti azt a kötelezettségét, hogy hozzájárult a Szövetséges és Társult Főhatalmakkal kötött szerződésbe oly rendelkezéseknek felvételéhez, amelyeket ezek a Hatalmak szükségeseknek ítéltek abból a célból, hogy Romániában a népesség többségétől eltérő fajú, nyelvű és vallású lakók érdekei, valamint a forgalom szabadsága és más Nemzetek kereskedelmének méltányos szabályozása védelemben részesüljenek. (…)” Tehát Trianon pont a Kisebbségi Egyezményre utal, amelyből imént a 11. cikkelyt idéztem. Ugyanitt szerepel, hogy a Szövetséges hatalmak bármikor megkérdezhetik, miként kezeli Románia a kisebbségi kérdést. A nemzet „nagy hazafiai” és egyéb szekusok, unokák, rokonok a külügyminisztériumból, akik mindenféle hülye nyilatkozatokban állítják, hogy Magyarországnak, illetve Románia más szövetségesének nincs joga támogatni a romániai kisebbségek igényeit, mert ez a belügyekbe való beavatkozást jelent. Vegyék tudomásul, hogy az EBESZ, ET, NATO, EU és ENSZ okiratainak megfelelően, a kisebbségi kérdés nem kizárólagosan nemzeti jogkör, hanem nemzetközi megítélés alá esik. Apropó, hogy van ez? Kéred, hogy a magyarok tartsák tiszteletben Trianont, de csak azokat a cikkelyeket, amelyek számodra kedvezőek, a többit már nem kell betartani? Térjünk vissza az új közigazgatási-területi felosztás tervére, amelyet meg kéne előznie egy székelyföldi referendumnak, amiről a bukarestiek hallani sem akarnak. Ezt nem én mondom, hanem a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának 5. cikkelye a helyi önkormányzatok határának védelmére vonatkozóan: „A helyi önkormányzat határainak védelme. Nem lehet megváltoztatni a helyi önkormányzatok határait az érintett közösségekkel való előzetes konzultáció, vagy ahol ezt törvény lehetővé teszi, esetleges helyi népszavazás nélkül.” Tehát, ha retusálni akarod a közigazgatási határokat, meg kell kérdezned a lakosságot, az állampolgárokat. Ez annál inkább szükséges, mert olyan közigazgatási egységekről van szó, ahol számottevő kisebbség él. Ezt nem én állítom, hanem a Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről 16. cikkelye: „A Felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak.” Tehát mi románok nem tehetünk úgy, mint Ceauşescu idején! Nem „gyarmatosíthatjuk” az Erdélyben többségében magyarok által lakott helységeket a mi románjainkkal, azért, hogy csökkentsük az ott lakó kisebbség számarányát. Nem módosíthatjuk a közigazgatási határokat, egyesítve egyes megyéket, ahol számottevő magyar kisebbség él, olyan megyékkel, ahol megsemmisítő a román többség, azért, hogy az újonnan létrejövő közigazgatási egységben felhíguljon a kisebbség számaránya. Ezt az az Európai Egyezmény tiltja, amelyet mi is elfogadtunk. Amennyiben ez nem tetszik, kérjék a román kormánytól, vonuljon ki az Európa Tanácsból. Ne engem vádoljanak, hogy „pártolom a magyarokat”, amikor azokból a nemzetközi jogi dokumentumokból idézek, amelyeket Románia elfogadott. Ha már székelyekről, autonómiáról, régióátszervezésről beszélünk és én „pártolom a magyarokat”, el kell mondani, hogy a románok nem hibásak a magyarellenes fóbiájukért, mert ezt kapják anyatej helyett életük első pillanatától. Mert sokkal egyszerűbb a gátlástalan, műveletlen, tisztességtelen román politikusoknak, hogy a választásokon kijátszhassák az örök ostoba nacionalista kártyát. A magyarok iránti bizalmatlanság még mindig szavazatokat hoz a nacionalistáknak Romániában. Egyszerűbb, s politikai elégtételt generál a szavazatokat hozó fóbiák gerjesztése, mint tenni valamit azért, hogy a románok megszabaduljanak e fóbiatehertől. Hasonló a helyzet Magyarországon is, ahol az ostoba nacionalizmus jelentős választási kártya. Ponta kit pártol, miközben én a „magyarokat pártolom”? A románokat? Jobban mondva azokat a hülye románokat, akiket az ujjai köré csavar? Úgy, ahogy Băsescu tette. És mennyire hülyék azok a románok, akiket egy Ponta értelmi szintű ember az ujjai köré csavarhat? Hogy Băsescu úr értelmi szintjéről ne is beszéljek, megtettem ezt éveken keresztül. Esetleg e hülyék között vannak emberek, akiknek úgy tűnik, hogy „pártolom a magyarokat”? Amikor választ tudnak adni ezekre a kérdésekre, várom Önöket újból a blogomon. Erdélyi Riport (Nagyvárad) 2014. március 13.K Ö Z L E M É N YA történet közismert, a tények pedig vitathatatlanok. 2002-ben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által, a Széchenyi Terv keretében, az érmindszenti Ady-központ céljaira elnyert 320 millió forint összegű pályázati pénzt a Mudura Alexandru, Kiss Sándor, Lakatos Péter, Biró Rozália, Földes Béla és Szabó Ödön által létrehozott Mecénás Alapítvány, a posztkommunista Medgyessy Péter-kormánnyal összejátszva, eltulajdonította jog szerinti gazdájától. Ezt a pénzt felhasználva, Ady Endre nevét bitorolva, egy konferenciatermet és egy félbe maradt termálszállót épített Nagyváradon. Az ismert részletektől ezennel eltekintve, 2012 júniusába érkezünk, amikor is a nagyváradi önkormányzat, a Mecénás Alapítvány tetemes összegű adóhátralékai miatt, a 310 ezer euróra becsült Körös-parti ingatlant egyik napról a másikra árverésre bocsátotta. Már ekkor szembeötlött az a lényeges árkülönbség, mely a 320 millió forintos, azaz mintegy 1,1 millió eurónyi pályázati összeg és a 310 ezer eurós kikiáltási ár között tátongott. A botrányos esetet a „Mecénás” pózában tetszelgő RMDSZ-klikknek akkor még sikerült eltussolnia. De nem sokáig. Múlt héten, az Ady nevén futtatott váradi RMDSZ-központot egy pénzmosás alapos gyanújára okot adó ingatlancsere keretében a Mecénás Alapítvány a Léda Ház fejében az önkormányzat kezére játszotta át – vagyis 1,1 millió euróból „felépült” tulajdonát a 283.000 euróra értékelt neves, de leromlott állapotban található épületért dobta oda cserében. Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: hová tűnt a két ingatlan értékének különbözetét kitevő, mintegy 800 ezernyi euró – a magyarországi adófizetők pénzéből származó pályázati támogatási összeg?! Gátlástalan cinizmusra vall Szabó Ödön parlamenti képviselő, Mecénás-igazgató azon nyilatkozata, mely szerint: „a Léda Háznak óriási szellemi értéke van, több, mint amit szögben, téglában, gerendákban mérni lehet. Mi az alapítói és a támogatói szándék szerint, Ady Endre kulturális örökségének az ápolásáért hoztuk meg a döntést, hogy elcseréljük a két ingatlant” (sic!). Magyarán szólva: a pályázati pénz több mint 2/3-ad részét nem másért, mint nagy költőnk szellemi örökségének az ápolása végett sikkasztották el. A politikai erkölcseiben is elbukarestiesedett RMDSZ-vezér hazug állításainak cáfolataképpen hadd idézzük azokat az „Éles megállapításokat”, melyeket Gáll András Levente volt államtitkár megbízásából, 2011 januárjában a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium szakemberei fogalmaztak meg. A 16 oldalas vizsgálati anyag 57. megállapításában ez áll: „Nem állapítható meg, hogy történt-e elszámolás. A fellelhető dokumentumok nem utalnak arra, hogy megtörtént volna az elszámolás, és készült volna beszámoló a beruházás megvalósulásáról – olyan, ami pénzügyi és jogi szempontból értékelhető volna” (kiemelések az „Éles megállapítások” szerkesztőitől). A 42. megállapításból viszont az is kiderül, hogy: „3. A beruházás során elkészült eredmény csak 49 évig illeti meg használati jog alapján a kedvezményezett Mecénás Alapítványt. 4. Tulajdonjoga nem keletkezik az Alapítványnak. 5. 49 év múlva a Nagyváradi önkormányzat tulajdona lesz a beruházás tárgya. 6. Kizárólag üzleti alapú befektetés valósul meg. 7. Beruházás végeredményeként a Román Nagyváradi Önkormányzat gazdagodik. 8. A Magyar Költségvetés pénze nem a határon túli magyarságot szolgálja. 9. A Magyar Kormány nem a határon túli magyarságot szolgálja.” (Kiemelések az „Éles megállapítások” szerkesztőitől.) A megállapítások végtére nem is igényelnek kommentárt. Egészen egyértelmű, hogy az etnobiznisz Mecénás Alapítványba tömörült RMDSZ-es bihari képviselői „gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással működtek közre abban, hogy a Széchenyi Terv keretében a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Magyarországi Református Egyház Tiszántúli Egyházkerülete ne tudja végrehajtani az érmindszenti beruházást” – olvasható a 65. éles megállapításban (kiemelés az „Éles megállapítások” szerkesztőitől). A mostani, újabb botrányt kavaró váradi ingatlancsere legfeljebb annyiban jelent újat a közpénzek hűtlen elherdálásában, hogy nem 49 év után, hanem máris a nagyváradi önkormányzat kezére játssza át a magyar köztulajdont. Az évtizedes botránysorozatnak különleges időszerűséget kölcsönöz az éppen most zajló Simon Gábor-affér. Az MSZP volt alelnökével egy gyékényen áruló Szabó Vilmos volt vallásügyi államtitkár, valamint Kiss Elemér volt kancellária-miniszter „határon átnyúló nemzetpolitikája” már annak idején megtalálta opportunista partnereit Zuschlag János határon inneni elvtársaiban, nevezett Szabó Ödön és Tsai személyében, akik Ady Endre öröksége ürügyén a nemzeti közszolgálatot is jól jövedelmező vállalkozásként „privatizálták”. Ők azok, akik elárvult külhoni magyarságunk újrahonosítása mellett a korrupció meghonosításában is élen járnak… Nagyvárad, 2014. március 10. Tőkés László előző királyhágómelléki püspök Reggeli Újság (Nagyvárad), 2014. május 19.„… nem ilyen lovat akartam”Puskás Bálint Zoltán „… nem ilyen lovat akartam” című könyvének bemutatójára került sor május 16-án pénteken a Római Katolikus Püspöki Palota dísztermében. Puskás Bálint Zoltán alkotmánybíró, volt megyei RMDSZ elnök, megyei tanácsos és szenátor, a Máltai Szeretetszolgálat romániai szervezetének alapító tagja, Máltai Lovag. Huszonöt év alatt betöltött számtalan tisztség, melynek krónikája könyv formájában tárul az olvasók elé. Ennek a politikai harctéri visszaemlékezésnek, a „… nem ilyen lovat akartam” című könyvnek tartották meg váradi bemutatóját a püspöki palotában május 16-án délután. A jelenlevőket Mons. Fodor József általános helynök és dr. Földes Béla, a Partium Alapítvány elnöke köszöntötte, majd a bemutató első mozzanataként Bede Ferenc a szerző egykori munkatársa, barátja osztott meg az érdeklődőkkel egy ismertetőt Puskás Bálint Zoltánról, valamint a negyedszáz év történéseit összefoglaló kötetről. „A könyv tartalma, amely bepillantást enged egy politikus hétköznapjaiba, egy szelete történelmünknek” – tette hozzá Bede Ferenc. Az ismertető után Szőke-Kavinszki András színművész elszavalta a könyv címét ihlető verset, amit egyébként két költő is magáénak vall: Szabédi László (Anyám, én nem ilyen lovat akartam) és Lovászy Károly (A négy fekete ló) is. Ingatlan visszaszolgáltatások A szerzővel Lakatos Péter főtanácsos beszélgetett, rákérdezve a cím fontosságára, jelentésére, a szerző így válaszolt: „A romániai magyarok helyzetét teljesen másként képzelem el. Nem olyan lovakat szeretnék látni, amelyek a koporsót viszik. Remélem, hogy idővel elindul az a folyamat, amellyel a kisebbségben élő magyarok helyzete is elindul, de nem a temető felé vezető úton”. Puskás beszélt a váradi püspöki palota visszaszolgáltatásáról, és az ezzel kapcsolatos történetekről, valamint további egyházi vagyonok visszaszolgáltatásáért vívott harcokról. és más érdekes eseményekről. A politikusi tennivalókkal kapcsolatban elmondta, hogy ha lehet, hatalmi pozícióba kell kerülni, de mikor egy politikus ezt elérte, arra kell törekednie, hogy megerősítse a nemzetért folytatott harcot. Máltai szolgálat A beszélgetés alatt szó esett a Máltai Szeretetszolgálat romániai szervezetének megalapításáról is: „úgy éreztem, tartozom valamivel az embertársaimnak, amiért sok más sorstársammal ellentétben engem a Jóisten meggyógyított, és talpra állított, ezért felvállaltam, hogy megalapítom a Máltai Szeretetszolgálatot Romániában, de nem német vagy magyar mintára, hanem kifejezetten erdélyinek. A munkatársak és az általam elvégzett tevékenység elismeréséért 2003-ban Máltai Lovaggá avattak”. A segíteni akarás a könyvbemutatókon is megmutatkozik. A kötetet már több helyen bemutatták, és minden alkalommal a könyvekért felajánlott összegeket jótékony célra fordították. Ezúttal sem volt ez másként, az érdeklődők belátásuk szerint adakozhattak a kötetekért, és az így befolyt összeget a Szentjobbi Szent István Szociális Gyermekotthon kis lakói javára ajánlotta fel Puskás Bálint. Második kötet A második kötet ötlete nem csak hogy felmerült a szerzőben, de már a címet is adott a majdani könyvnek, melyben Puskás az alkotmánybírósági tevékenységről ír majd. Nagy Noémi erdon.ro 2014. szeptember 27.Korrupciós ügyeket vizsgálna ki TőkésA Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Bihar megyei szervezetének vezetőségét alkotó politikusok vélt korrupciós ügyeinek magyarországi és romániai kivizsgálását sürgette egy pénteki nagyváradi sajtótájékoztatón Tőkés László, a Fidesz jelöltjeként megválasztott erdélyi európai parlamenti képviselő. Tőkés László Ady Endre érmindszenti szülőházának a felújítása és múlt heti felavatása kapcsán rótta fel Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek, hogy nem tett semmit annak a kiderítéséért, hová tűnt az Ady-kultusz támogatására 2002-ben megítélt 320 millió forintos magyar állami támogatás nagyobb része – írta az EP-képviselő sajtóirodája. Tőkés László felszólította a RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetőit, hogy számoljanak el a magyar állami támogatással. „Kelemen Hunor ne asszisztáljon tovább párttársai, Szabó Ödön, Kiss Sándor, Biró Rozália, Lakatos Péter és mások korrupciós ügyeihez" – idézte az EP-képviselőt a közlemény. A volt püspök bejelentette, azt is fontolóra veszi, hogy a Román Állami Számvevőszékhez és a korrupcióellenes ügyészséghez fordul a Mecénás Alapítvány ügyleteinek átvilágítását kérve. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét is betöltő politikus elengedhetetlennek tartotta az erdélyi közélet megtisztítását a „korrupt politikusoktól". Úgy vélte, nemcsak Romániában, hanem az adományozói oldalon is ki kell vizsgálni a magyar kormánytámogatás bihari felhasználását. Az első Orbán-kormány idején az akkor még Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyert a Széchenyi Terv keretében 320 millió forintos támogatást, hogy Érmindszenten Ady-zarándokhelyet, termálszállót és konferenciaközpontot hozzon létre. A Medgyessy-kormány azonban a pénzt nem az egyházkerületnek, hanem az RMDSZ Bihar megyei vezetői által létrehozott Mecénás Alapítványnak folyósította, amely nem Érmindszenten, hanem Nagyváradon látott neki az építkezésnek. A Nagyváradon felépített Ady-központot a Mecénás Alapítvány ez év februárjában elcserélte Ady Endre nagyváradi múzsájának, a Lédaként emlegetett Brüll Adélnak a házára, melynek értékét az önkormányzat 283 ezer euróra (88 millió forint) becsülte. Tőkés László úgy vélte, kézen-közön eltűnt mintegy 7-800 ezer euró (220-250 millió forint) az Érmindszent revitalizációjára szánt támogatásból, és máig nem derítették ki, hogy pénzmosás, sikkasztás, korrupció vagy más törvénytelenség történt. A politikus hozzátette, Románia schengeni csatlakozását is az Európai Unió által lanyhának minősített romániai korrupcióellenes harc késlelteti. MTI Erdély.ma 2014. december 30.Jobb az Úrban bízniA Csiha Kálmán életéről szóló dokumentumfilm marosvásárhelyi premierjéről Rendhagyó és igencsak érdekes karácsonyutói istentiszteletnek adott otthont szombat délután a Gecse utcai Kistemplom. Ekkor mutatták be – a nagy sikerű Bihar megyei premier után – Marosvásárhelyen először a Jobb az Úrban bízni című dokumentumfilmet, amely dr. Csiha Kálmán református püspök (1929-2007) életét mutatja be olyan szemszögből és megközelítésből, ahogyan azt csak a mellette élők, a család, a barátok láthatták. A 2007-ben elhunyt lelkipásztor, a XX. század végének, XXI. század elejének magyar vándorprédikátora életéről több film is született eddig, e legutóbbit a Pro Semjén Egyesület megbízásából debreceni és nagyváradi forgatócsoport készítette – világszínvonalú minőségben. Az Érsemjén melletti családi birtokon, a Barantón született Csiha Kálmán életének szerves részét képezte Marosvásárhely, több évtizeden keresztül élt és tevékenykedett itt a Vártemplom segédlelkészeként, a Szabadi úti templom, majd a Gecse utcai Kistemplom papjaként, később espereseként. Az első bemutatót egy további is követi majd Marosvásárhelyen, de a család ragaszkodott hozzá, hogy a premiernek a néhai lelkipásztor annyira szeretett Kistemploma adjon otthont. A délután 6 órai istentiszteleten Lakatos Péter lelkipásztor Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt leveléből idézett, majd a rövid áhítat után elmondta: a film címe nagyszerűen összefoglalja mindazt, amire készítői vállalkoztak. – Csiha Kálmánnal kapcsolatban mindenkinek más személyes emlékei, gondolatai vannak, amelyek sokkal élőbbé teszik őt ma is. Rá emlékezünk e dokumentumfilmen keresztül. A DTV által készített, Vojtkó Ferenc felelős szerkesztő, valamint Balla Tünde és Lakatos Attila szerkesztők rendezte alkotás történetét Nagy Emese, Csiha Kálmán lánya ismertette. – A film elkészítésének ötletével több mint egy éve keresett fel Csorba Sándor, a Pro Semjén Egyesület elnöke, az alkotás producere. Az egyesület a Bihar megyei Érsemjént képviseli, ide tartozik a Barantó, ahol édesapám született. Az egyesület szép és hasznos munkát végez, amelynek eredményeként Érsemjénben többek között megvalósult az emlékház, amelyben a helység három nagy szülötte – Kazinczy Ferenc, Fráter Lóránd és Csiha Kálmán –emlékére rendeztek be emlékszobát, és az emlékpark, ahol szobraik állnak. Csiha Kálmán mellszobra a marosvásárhelyi Hunyadi László szobrászművész munkája, másolata a Vártemplom gótikus termében látható. Az egyesület pályázatot nyújtott be Magyarország elnöki hivatalához, a pályázatot megnyerte, így elkészülhetett a debreceni és nagyváradi szakemberekből álló stáb munkájaként a dokumentumfilm. Az alkotás édesapámnak azt az arcát igyekszik bemutatni, amit nem ismertek azok, akik csak a szószéken látták őt. Fényképek, dokumentumok, interjú- és prédikációrészletek segítségével mutatja be azt a hosszú utat, amit végigjárt. Úgy érzem, hogy ez a film valóban teljes képet nyújt róla, és akik nem ismerhették, azok előtt is kirajzolódik az az őszinteség, tűz és hit, ahogyan élt és szolgált. Akik pedig ismertük őt, érezzük úgy, hogy itt van közöttünk – mondta Nagy Emese, majd a szépszámú közönség jelenlétében elkezdődött a film, amely végigkíséri Csiha Kálmán életútját: a családfától és a Barantóról indul ez az út, majd következnek a nagyváradi iskolai évek, a szülők kitelepítése és csíkszeredai kényszerlakhelye miatti magány és nélkülözés, Kolozsvár és a református teológia, a szerelem és esküvő, az arad-gáji első gyülekezet, majd letartóztatás, és az 1957-es, koncepciós Fodor- perben tízévnyi szigorított börtönre ítélés. Marosvásárhely, Szamosújvár, Jilava, Periprava börtönei és munkatáborai, felesége, Csiha Emese helytállása, majd a szabadulás és a boldog családi évek Gógánban és Gógánváralján, utána Marosvásárhely és a gyülekezetek önállósulása – szervezői munkásságának köszönhetően tíz egyházközség lett az addigi négyből. 1989 felejthetetlen pillanata, amikor – a még igencsak kérdéses kimenetelű forradalom kezdetén – meghúzatta a Kistemplom harangjait, és a szabadságát kivívni induló tömeg letérdelt a Gecse utca kockakövein. Püspökválasztás Kolozsváron és az egyház ingatlanjainak visszaszerzési folyamata, a református kollégiumok újraindítása és új templomok, gyülekezeti házak, diakonisszaképzők, központok megvalósítása: tízévnyi püspöki szolgálata alatt 218 új ingatlan épült (azt mondta akkoriban: Ha nem adják vissza, ami a miénk volt, építünk helyettük újakat – a szerk.). Szeretett feleségének halála, nyugdíjba vonulása és utazásainak kezdete, amelyek során a negyvenhárom országba szétszórt magyarság vándorprédikátoraként szolgálta nemzetét. Majd újra a Barantó és az utolsó, megrendítő nap. Mindez interjúkon, történeteken, fényképeken, dokumentumokon, filmfelvételeken keresztül állt össze letisztult, teljes és minőségi alkotássá, amely dokumentumértékén túl ismét megidézte a néhai püspök, Marosvásárhely szeretett lelkésze emlékét. Miklóssy Népújság (Marosvásárhely) 2015. augusztus 18.Két nap a világ: XII. Dési Találkozó és III. Dési Magyar NapokKét nap alatt közel ötszáz – köztük számos Désről elszármazott – személy vett részt a Dési Magyar Napok rendezvényein, amelyet idén is a Luidort Péter és családja által felkínált magánterületen rendeztek meg, a XII. Dési Találkozóval egyetemben. E telken ugyanis immár 12. éve folyamatosan találkoznak a hazalátogatók az itthon maradottakkal: az egykori egyéni kezdeményezés összefogással, nagyot álmodással olyan sikeres rendezvénnyé nőtte ki magát, amelyen a fényképek tanúsága szerint minden korosztály – a karon ülő picitől a 80 évesig – nagyon jól érzi magát. Mindez nem sikerülhetett volna egyes intézmények, továbbá magánszemélyek, médiapartnerek támogatása nélkül, éppen ezért a szervező Kádár József Kulturális Egyesület, valamint az Aranyeső Egyesület nevében Kovrig Annamária és Dezső Attila fontosnak tartotta a támogatók megnevezését: Bethlen Gábor Alap, Dési Városi Tanács, Kolozs Megyei Tanács, Communitas Alapítvány, Paqstudio, Római Katolikus Egyház és Bonaventura Társulat, Luidort Péter Transilvania Camping (a rendezvény színhelye is), Varga Lóránd RMDSZ-es tanácsos, továbbá köszönetüket fejezték ki a Szabadság közéleti napilap, a Radio Fir és Dejeanul helyi médiapartnereknek is. A III. Dési Magyar Napokat ifj. Lakatos Péter dési származású, Marosvásárhelyen szolgáló református lelkész nyitotta meg, továbbá üdvözölte és szólt a vendégekhez Takács Attila konzul, ifj. Deák Ferenc, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke, valamint Costan Morar, Dés polgármestere. Elhangzott többek között a folytatás, hagyományaink megőrzésének szükségessége. Volt pesszimista és volt optimista gondolat is a dési magyarság fennmaradásának jövőjét illetően. Ami pedig az „informálisabb” részt illeti, találkoztak szétszakadt családok, osztálytársak, rég nem látott barátok, ismerősök, kik olykor bizonytalanul szólították meg egymást: tetszik emlékezni rám? Sokan erre az időpontra időzítették pihenőszabadságukat, mint például az a – már 20 éve – Hollandiában élő kétgyerekes apuka is, aki konkrét kérdésekkel, nagy érdeklődéssel vett részt a Deme Ilona családterapeuta által tartott beszélgetésen, ráadásul nem egyedüli férfiként. Női szemmel jó volt konstatálni, hogy elmúlt az az idő, amikor egy ilyen tabufeszegető kerekasztal mellé lasszóval sem lehetett volna egy férfit bevinni. Lukács Éva Szabadság (Kolozsvár) 2015. szeptember 7.„Sántít az egyenlő távolságtartás elve”Nyolcszázezer forint kártérítést nyert egy peren Tőkés László Budapesten, egy róla szóló könyv miatt – első fokon. Többek között erről is beszámolt hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján, ugyanakkor a Mecénással kapcsolatos feljelentésről is állást foglalt. „Külön gratulálok Csomortányi Istvánnak, aki folytatja azt a harcot, amit püspökként elkezdtem” – mondta hétfőn Tőkés László, aki közleményben is üdvözölte azt, hogy Csomortányi büntetőfeljelentést tett a DNA-nál az Ady-központ ügyében. Mint ismeretes, 2002-ben a Széchenyi Terv keretében az akkori magyar kormányzat a Királyhágómelléki Egyházkerület ama projektjére adott 1,1 millió eurónyi összeget, hogy Adyfalván, Szatmár megyében komplexumot építsenek. Ám közben kormányváltás lett, és a Bihar megyei RMDSZ közbenjárására az új kormányfő, Medgyessy Péter úgy határozott, hogy a pénzt átirányítja a Kiss Sándor, Biró Rozália, Lakatos Péter RMDSZ-es politikusok, és a néhai Mudura Sándor vállalkozó által alapított Mecénás Alapítványhoz, amelynek vezetését Szabó Ödönre bízták. A pénzből – a projekt szerint – Váradon építettek volna Ady-központot, azaz konferenciatermet és hotelt, de utóbbi máig sem készült el, a félkész komplexumot pedig végül az önkormányzattal elcserélték egy másik ingatlanra, az Ady-központot pedig nemrégiben a néhai Mudura Sándor családjához kötődő cég szerezte meg, árverésen. Csomortányi István szerint ez is gyanús, és az is, hogy a támogatási összeg jelentős része eltűnt, és azzal a mai napig nem számoltak el – ezért tett feljelentést a DNA-nál. Reakció Az ügyről hétfőn Tőkés közleményt is kiadott, ebben így fogalmaz: „Az egyházkerület vezető képviselői több rendben is a pártoktól való egyenlő távolság elvét hangoztatva próbálták igazolni a korrupció gyanújával vád alá helyezett Kiss Sándor vezette bihari RMDSZ iránti pártos viszonyukat. (…) Az ún. egyenlő távolság elve azonban abban a tekintetben is eleve sántít, hogy nem egyházi irányelv, hanem eredetileg egy, a Markó Béla volt pártelnök nevéhez fűződő RMDSZ-doktrína. (…) jelen összefüggésben nem lehet kérdéses, hogy egyházaink (…) nem lehetnek egyenlő távolságra a Mecénás Alapítvány vezérkarát kitevő bihari RMDSZ-potentátoktól, valamint azoktól, akik egyházunk elorzott tulajdonához fűződő jogát védelmezik. Az Anyaszentegyház éppen úgy nem állhat egyforma közelségben a mentelmi jognak örvendő Biró Rozália szenátor és Szabó Ödön parlamenti képviselővel, mint ahogyan a Gyurcsány Ferenchez és Orbán Viktorhoz viszonyított távolságuk sem lehet azonos”. Újságírói kérdésként felmerült tegnap, hogy mi történik, ha esetleg bírósági eljárás lesz az ügyből, amit ebben az esetben román hatóságok indítanának, de mivel magyarországi közpénz volt a támogatás, a károsult a magyar állam, ezért utóbbinak is be kellene lépnie az esetleges eljárásba. Csomortányi István szerint ez jó kérdés, egyelőre nem tudják, de még nem is tart ilyen szakaszában az ügy, ezért ez később fog kiderülni. Megnyerte Egy másik témáról szólva Tőkés László tudatta: első fokon megnyerte azt a pert, amit Budapesten indított, a Noran Libro kiadó ellen. Ez jelentette meg ugyanis az időközben súlyos betegségben elhunyt Andrassew Iván könyvét, Ne vígy minket a késértésbe címmel. A 2012-ben megjelent kötet Tőkés László életéről szól, bíráló formában, magánlevelezésekből, netes forrásokból is közölve részleteket. Tőkésék Szász Jelnőt, a Magyar Polgári Párt volt elnökét sejtik a kiadvány mögött, valamint az RDMSZ akkori választási ellenkampánya részének gondolják a könyv megjelenését. A tegnapi tájékoztatón jelen volt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Tőkés irodavezetője is, aki emlékeztetett: a könyvet akkoriban sok magyar helyi vezetőnek is megküldte valaki postán, Nagyváradon adva fel a küldeményeket – ők pedig hiába próbálták kideríteni, ki volt a feladó, a posta nem adta ki az információt. Nos, a Tőkés által indított perben első fokú ítélet van: a bíróság 800 ezer forintnyi nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, azaz a kiadót. A bírák azt látták ugyanis igazolva, hogy a kötetben szereplő adatok megszerzése során a kiadó magántitok- és levéltitok-sértést követett el. A tájékoztató egyéb témáinak során Tőkés László fontosnak látta cáfolni azt, hogy Magyarországon élne, azt hangoztatta, hogy új családjával Váradra költöztek, és bár ő a Fidesz-KDNP listáján lett EP-képviselő, erdélyi képviselőnek tekinti magát. Néhány kontextusban felmerült a migránsügy is. Erről Szilágyi Zsolt többek között azt mondta, szerinte „nemsokára Romániában, Erdélyben is szembesülni fogunk vele”. Tőkés László szerint pedig „A migránsok inváziójának jelenlegi körülményei között meg kell védenünk Európát, értékeinket és országainkat.” Hozzátette: szolidárisnak kell lennünk a menekültekkel, üldözöttekkel, de ez nem jelenthet önfeladást. Azt jelezte, hogy Orbán Viktor politikáját támogatja. Váltás Belső szervezési ügyről is szó esett a tájékoztatón. Mint kiderült, eddig tartott Orbán Mihály tevékenysége, mint Tőkés László itteni irodavezetője. Helyette mostantól Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke lesz egyben Tőkés irodavezetője is. Szilágyi Zsolt jelezte: ezért ismét többet lesz Váradon, bár brüsszeli feladatainak is igyekszik megfelelni, valamint a pártvezetéssel kapcsolatos, sokszor utazásokkal járó munkájának is. Szeghalmi Örs erdon.ro 2016. február 9.Az Ady központ lebontva, nevek elvetve, Püspöki diszkriminálvaNincs már Ady központ Váradon, de amúgy magyar történelmi utcanevek sincsenek kifüggesztve továbbra sem, Biharpüspökiben pedig nincs lakossági stresszmentesítés és fejlesztés sem, változatlanul. Ezekről a témákról szólt az EMNP megyei elnöke. Semmi sincs ma már a Nagyváradon félig sem elkészült, majd évekig torzóban állt úgynevezett Ady központból – hirtelen nekiálltak ugyanis, és pár napja lebontották az egészet. A Dinamo strand és a volt városi strand közötti ingatlan komoly viták és botrányok kiindulópontja volt már eleve, és a mai napig is az. A teljes komplexumot – tehát a soha el nem készült szálloda vázát, de a befejezett konferenciaközpont kerek épületét is – mostanában bontotta el az új tulajdonos, amely a régihez is köthető. Az új tulajdonos ugyanis a Lotus Centert is birtokló cég – a régi pedig az RMDSZ-hez köthető Mecénás Alapítvány volt, amiben az RMDSZ-esek mellett alapítói része volt a néhai Mudura Sándornak is, aki a Lotust is létrehozta. A Lotus vállalkozásait mostanában fia, és annak munkatársai viszik tovább, és ez a csoport szerezte meg nem régi az Ady központ területét, és döntött a teljes komplexum ledózerolásáról. Mi a háttér? Az ügy fejleményeire kedden Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnöke hívta fel a figyelmet, sajtótájékoztatón. Információi szerint tavaly év végén kezdték el a vitatott központ megsemmisítését, és pár napja végeztek a bontással. Épp Csomortányi volt az amúgy, aki tavaly ősszel végül feljelentést tett a DNA-nál, mert szerinte a következők érintettek: Kiss Sándor, Biró Rozália, Lakatos Péter, Szabó Ödön RMDSZ-es politikusok, és a néhai Mudura Sándor vállalkozó által alapított Mecénás Alapítvány, amelyet a nevezett RMDSZ-esek vezettek. „Sok pénzt csikartak ki úgymond központépítésre a magyar kormánytól, 1,1 millió eurót – aztán a pénz nagy része eltűnt, amit pedig a maradékból végül mégis megépítettek, azt most lebontották. Az 1,1 millió euróból csak a töredékét költötték egyáltalán erre a most lebontott épületegyüttesre, a pénz nagy része, 800 ezer euró eltűnt” – összegezte. „Számoljon el” Csomortányi volt az amúgy, aki tavaly ősszel végül feljelentést tett a központ ügyében az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) nagyváradi területi kirendeltségénél, mert szerinte a következők érintettek: Kiss Sándor, Biró Rozália, Lakatos Péter, Szabó Ödön RMDSZ-es politikusok, és a néhai Mudura Sándor vállalkozó által alapított Mecénás Alapítvány, amelyet a nevezett RMDSZ-esek vezettek. Csomortányi most összegezte, mi áll a félig elkészült és végül most lebontott váradi Ady komplexum hátterében: „2002-ben az akkori magyar kormányzat a Királyhágómelléki Egyházkerület ama projektjére adott 1,1 millió eurónyi összeget, hogy Adyfalván, Szatmár megyében komplexumot építsenek. Ám közben kormányváltás lett, és a Bihar megyei RMDSZ közbenjárására a pénzt átirányították a Kiss Sándor, Biró Rozália, Lakatos Péter RMDSZ-es politikusok, és a néhai Mudura Sándor vállalkozó által alapított Mecénás Alapítványhoz. Ez – a projektje szerint – Váradon épített volna Ady-központot, azaz konferenciatermet és hotelt. Utóbbi soha nem készült el, a konferenciaterem igen, de azt meg sokszor bérbe adták, pénzért, esküvőkre, vagy például a Hit Gyülekezete rendezvényeire. A termet pár százezer euróból húzták fel, a kapott 1,1 millió helyett, a többi ingatlant félbehagyták, és végül eltűnt a magyar céltámogatásból 800 ezer euró. 2012-ben a váradi önkormányzat elkezdte behajtani a Mecénás Alapítvány köztartozásait, majd az RMDSZ kezdeményezésére az önkormányzattal elcserélték a félkész Ady-központot, a Léda-házra, amely így a Mecénásé lett. 2015-ben aztán a városvezetés árverésen eladta a félkész Ady-központot, és a liciten csak két cég vett részt, mindkettő a néhai Mudura Sándor családjához köthető – ezen cégek egyike nyert. A kikötés az volt, hogy két éven belül vagy befejezik az ott álló szálloda épületét, vagy újat húznak fel helyette. Ez utóbbi mellett döntöttek most, ezért bontották le az egészet.” Hozzátette: „Jól látszik, hogy amint valós piaci viszonyok között ténykedő céghez került a félkész épületegyüttes, az azonnal lebontatta – tehát a egész értéke igen alacsony volt valójában, pedig sokkal több pénzt kaptak rá, de e pénz nagy része valahol a kezeik között felszívódott. Az RMDSZ a folyamatos ködösítés és hazudozás mellett, sokszori felszólításra sem számolt el a majdnem egymillió eurónyi eltűnt pénzzel, Szabó Ödön a mai napig nem tisztázta ezt sem. Ismét felszólítjuk az elszámolásra, hiszen immár, amikor a művüket le is bontották, világosan látszik, mennyi az okozott kár”. Utcaneveket! A sajtótájékoztatón az EMNP helyi vezetője, Csomortányi István más témára is kitért. Mint bejelentette, ismét beadvánnyal forfultak a váradi városvezetéshez, azt kérve, hogy tüntessék fel a magyar történelmi közterület-elnevezéseket is. Megküldték ezek listáját is, ami 190 utca- és térnevet tartalmaz. Első körben a belvárosi műemléki védövezetben szeretnék ezeket látni, és erre az alkotmány mellett három nemzetközi egyezmény is jogot ad, amit Románia is ratifikált. Kérdésünkre, hogy hanyadik ilyen beadvány ez már, elmondta: „annyiszor utasították el, hogy nem is tudom, de vagy két tucatszor már kerestük ezzel a városvezetést”. Hozzátette: egyes internetes applikációkban, például a Google Mapsen és a Viberen közben néha megjelennek a magyar történelmi elnevezések is, ha itteni térségekre keresünk rá. Hol ott vannak, automatikusan, a román nevek mellett, hol eltűnnek. Egyelőre az EMNP vizsgálja, mi működteti az algoritmust, informatikust is bevonnak, és szeretnék elérni, hogy e felületeken folyamatos legyen a magyar nevek megjelenülése. Ennek mikéntjén még gondolkodnak. Biharpüspöki újratöltve Nagyvárad Biharpüspöki negyede is szóba került az EMNP tájékoztatóján. Csomortányi István szerint a városvezetés „Készakarva kerüli a Püspökiben szükséges fejlesztéseket, és máshova irányítja a pénzeket. Legutóbb például 16 millió euróból inkább egy fölösleges gyorsforgalmi utat építtetett, pedig közben Püspökiben továbbra is áthalad a főúton a nehézgépjármű-forgalom is, ami szennyez, stresszeli a lakosokat és a sok tonnás járművek keltette rezgések révén szétrepeszti a házaikat”. Közben most Bolojan azt tervezi, hogy újabb úttal köti össze Váradot és a Félixfürdőt, 19,5 millió euróból, „pedig ez fölösleges, van 2X2 sávos, dugómentes út most is”. Ezért az EMNP ismét azt kéri a városvezetéstől, lássanak neki inkább kerülőutat építeni Püspökiben, ami már 4 millióból megoldható lenne, nyílegyenesen összekötné a Bihari utat és a Borsi utat, kiterelve Püspöki nagy részéről a nehézforgalmat. A mostani a 4. ilyen beadványuk, és már két tüntetést is szerveztek ezért, valamint 2000 támogató aláírást is benyújtottak, mégsem történik semmi. Csomortányi azt is megemlítette: idén 27 utcát terveznek aszfaltozni Váradon, de ezek többsége Őssiben van, Püspökiben csak 3-ra szánnak pénzt: a Dealuluira (Hódasdomb), a Canteretuluira (Kántor) és a Drumul Hotaruluira (régi magyar neve nincs). Szeghalmi Örs. erdon.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
